A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

különálló jogi személyiség csak az így könnyebben megvalósítható szervezés és irányítás oldalát jelenti. Egyéb vonatkozásokban nem ezt, hanem a gazdasági oldalt kell alapvetőnek tekinteni. Mikor tehát a gazdálkodás egységes vagy szükségszerűen összefüggő munkafolyamatainak egyes részoit külön vállalatok végzik, s ennek folytán a munkafolyamatban résztvevők is külön vállalatok alkalmazottai, az eközben keletkezett üzemi baleseteket úgy kell elbírálni, mintha a másik vállalat dolgozója is annak a vállalatnak az alkalmazottja volna, amelyik üzeme körében a baleset bekövetkezett. A kifejtetteknek megfelelően az alperessel munkaviszonyban nem álló felperes balesetét is üzemi balesetnek kell tekinteni, s az igény érvényesítésére a 69/1954. (XI. 2.) M. T. sz. rendelet 73. § (1) bekezdését kell alkalmazni. (1955. IX. 24. — P. törv. 22.708/1955.) Változó keresetű baleseti sérült keresetveszteségének kiszámítása Az alperes gépkocsija a felperest 1952. április 30-án elütötte. A felperes beperelte az alperest a balesetből származó kárának megtérítése iránt. Az elsőfokú bíróság a keresetveszteség kiszámításánál a felperes baleset előtti három havi keresetének az átlagát vette alapul, s ennek és a táppénzsegélynek, illetve az újabban elért keresetnek a különbözetében állapította meg felperesnek az alperes által viselendő kárát. A fellebbezési bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság elnökének e döntés összegszerűsége ellen irányuló törvényességi óvása alapos. A bírói gyakorlat által kifejlesztett jogszabály szerint változó keresetű személyt ért baleset esetén a baleseti járadék kiszámításánál a balesetet megelőző év alatt elért tényleges kereset átlagát kell -alapul venni. Ennél rövidebb időszak átlagkeresete csak akkor lehet irányadó, ha a balesetet szenvedett munka és kereseti viszonyai évközben alapvető módon megváltoztak, vagy ha általános rendezés okozott változást a keresetében. Minthogy ezek a feltételek ezúttal hiányzanak, be kellett volna szerezni felperesnek az egész évre vonatkozó kereseti adatait és a kárát nem három, hanem tizenkéthavi keresetnek az átlaga alapján kellett volna kiszámítani. A munkába állás után elért, és a korábbi átlagkereset különbözete iránt támasztott kártérítő igény jogszerűsége attól függ, hogy a felperest valóban a baleseti sérülése, vagy pedig más okok akadályozták-e a baleset előtti munkateljesítmény kifejtésében. Minthogy az eljárt bíróságok e ténykérdést nem tisztázták, a keresetveszteség megítélése nem tekinthető kellően megalapozottnak. A baleseti járadék — tartási jellege folytán — nem szolgálhat tőkegyűjtés alapjául. Ebből az elvből kiindulva a bíróságok állandóan azt 70