A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

foghat, mint a pénzbeli kártalanítás, amely általában szokásos, mivel a legtöbbször lehetetlen ugyanazzal, vagy ugyanolyannal pótolni azt, ami elveszett. A kukoricáját vesztett felperes kárának kukoricában való megtérítése megfelelő és ránézve nem sérelmes kártérítési mód, mert alkalmas az áringadozás kiegyenlítésére, annál is inkább, mert magát a terményt mindig úgy lehet felhasználni, ahogy éppen a leggazdaságosabb : el lehet használni a gazdálkodásban vagy értékesíteni lehet a piacon. Az alperesek részéről pedig nem is állították, hogy rájuk nézve valamilyen okból kedvezőtlen a természetben való szolgáltatás. Nem sért tehát jogszabályt a megyei bíróság döntése, amely a felperes elvesztette termény megtérítését úgy rendelte, hogy természetben történjék. Ebben a részben tehát a legfőbb ügyész óvása alapos. (1954. V. 26. — P. törv. 21.218/1954.) A tűzbiztosítás folytán fizetendő összeg figyelembevétele a kár mértékének megállapításánál A felperes házában az I. és II. r. alperes bérlőként lakott. A szomszédjukban lakott a III—IV. r. alperes. A két házaspár felügyelet nélkül hagyott két gyermeke a felperes házának melléképületét felgyújtotta. Az elsőfokú bíróság az I—II. rendű alperest a felmerült kár 75%-ának a fizetésére kötelezte, a felperes részéről is fennforgó hiba mérlegelésével (kármegosztás). A kárösszegből levonta a tűzkárbiztosítás folytán megtérült felperes által megjelölt 1500 Ft-ot, s az így fennmaradó összeg megfizetésére kötelezte az I. és II. rendű alperest. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel megtámadott részét lényegében indokai alapján helybenhagyta. Az ítéletnek az I—II. rendű alperest marasztaló részét az összegszerűség tekintetében a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvással támadta. A perorvoslat alapos. A másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan abban a vonatkozásban, hogy a tűzbiztosítás folytán felperes részére mennyi kár térült meg. Felperes előadásán kívül nincs semmi adat arra, hogy a biztosító vállalat a kár megtérítése címén milyen összeget fizetett, a kártalanítást milyen alapon állapította meg, ezt pedig hivatalból is tisztázni kell. De tisztázni kell azt is, hogy a felperes és a biztosító vállalat közötti jogviszony tartalmára tekintettel az I—II. rendű alperest terheli-e valamilyen megtérítési kötelezettség a kártalanítást illetően a biztosító vállalat irányában, s ha igen milyen összegben. Ez utóbbi körülmény azért lényeges, mert ha a biztosító vállalatnak az I—II. rendű alperessel szemben a biztosítási jogviszony tartalmára tekintettel megtérítési igénye ninos, a kár összege a biztosító vállalat által fizetett kártalanítás összegével csökkentendő, és az így előállott összeget 68