A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

A járásbíróság a keresetet jogerősen elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy a bíróság csak abban az esetben nyújthatott volna jogsegélyt a felperesnek, ha a tagosítás során őt birtokba helyezték volna. Ezt az ítéletet a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvással támadta meg. Az óvás alapos. A járásbíróság abból indult ki, hogy a felperest csak akkor illetné meg a tanya birtokba bocsátása iránt kereshetőségi jogosultság, ha előzőleg már a tanya birtokában lett volna és őt az alperes abból kivetette volna. Ez a jogi álláspont azonban téves, mert ha a felperes a tanyát a tagosítással kapcsolatos juttatás alapján csereingatlanul kapta, őt a tanya birtokbavételéhez való jogosultság előzetes birtoklás nélkül is megilleti. Ezzel szemben az alperes nem védekezhetik a tanya birtokába való puszta behelyezkedéssel, csak esetleg azzal, ha olyan erősebb jogot igazol, amelynél fogva őt a felperes eredeti jogszerzése ellenére a birtokban maradás joga is megületi. (1954. XI. 24. — P. törv. 23.560/1954.) Az ingatlant hatósági intézkedés alapján használó birtok-védelme Az alperes tulajdonosa volt 738 négyszögöl ingatlannak, melynek a haszonélvezeti joga a felperest illeti. A felperes az ingatlant az 1951 —1952. gazdasági évig használta is. A községi tanács 1952 tavaszán azt állapította meg, hogy a kérdéses mezőgazdasági ingatlan műveléséről nem gondoskodott és azt művelés végett az alperes kezelésébe adta, ő pedig az ingatlant ennek következtében H. J.-vel műveltette meg. H. J. az ingatlanon termett kukorica 2/3 részét magának tartotta meg és 1/3 részét a megállapodás szerint az alperes rendelkezésére bocsátotta. A felperes pert indított az alperes ellen birtokháborítás megszüntetése és a további használattól való eltiltás iránt, továbbá arra is kérte őt kötelezni, hogy a terményekből járó részesedést adja ki neki, mint az ingatlan haszonélvezőjének. A járásbíróság kötelezte az alperest, hogy adjon ki a felperesnek négy mázsa csöves tengerit és az ingatlant bocsássa a felperes rendelkezésére. A fellebbezési bíróság a birtokba bocsátásra vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Ez ellen az ítélet ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében óvással élt. Az óvás alapos. Az ingatlant az alperes hatósági rendelkezés alapján vette használatba. Eszerint tilos önhatalom nincs, birtokháborítás tehát nem történt, s a kereset ennyiben alaptalan. A per adatai szerint a kérdéses ingatlant az alperes H. J.-vel műveltette, aki a kukoricatermés 1/3 részét kiadta az alperesnek, ekként az ingatlan hasznaiból a felperes, mint az ingatlan nem vitás haszonélvezője nem része38