A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)
Ki kell emelni, hogy a felek egyébirányú megegyezésének a hiányában a teljes kiegyenlítésig az alperes nem válhatik a társtulajdonosok illetőségének telekkönyvi tulajdonosává. (1955. X. 3. — P. törv. 21.902/1955.) Tulajdonközösséget megszüntető árverés korlátozása A házasingatlanon fennálló tulajdonközösség megszüntetése tárgyában hozott ítéleteket a Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényesség érdekében óvással támadta meg. Az óvás alapos. Az anyagi jog szabályai szerint a tulajdonostársak a közösség fenntartására rendszerint nem kötelezhetők, és elvileg bármelyik tulajdonostárs kérheti a bíróságtól a tulajdonközösség megszüntetését. Ha a tulajdonostársak az ingatlant egymás között természetben felosztották, az ingatlant felosztott állapotban éveken át birtokolták és használták, akkor az ebből levonható vélelemmel szemben később rendszerint egyik tulajdonostárs sem követelheti, hogy a felosztás más alapon történjék. Az elbírált esetben ez a helyzet nem áll fenn, de az ingatlan természetben nem is osztható meg. Ezért a felpereseknek jogukban áll a tulajdonközösségnek más módon való megszüntetését igényelni. A felperesek vagylagosan kérték az alperest annak tűrésére kötelezni, hogy az általuk megjelölt pénzösszeg ellenében adjon nekik a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiratot az osztatlan 1/8 tulajdoni illetőségre, vagy pedig tűrje, hogy a tulajdonközösséget bármelyik tulajdonostárs kérésére bírói árverés útján szüntessék meg. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma már ismételten elfoglalta azt az álláspontot, hogy általában ingatlanra vonatkozóan a tulajdonközösségnek bírói árverésen való megszüntetését illetően az időt jelenleg alkalmatlannak tekinteni nem lehet. Házasingatlannál azonban, amelyben a tulajdonközösség megszüntetését kívánó tulajdonostárs és rajta kívül még más is lakik, a bérösszegeknek és a bérlet felmondásának megkötöttsége folytán, beköltözési lehetőség nélkül rendszerint jóval alacsonyabb árverési vételárat lehet elérni annál az árnál, amelyet a vevő beköltözési lehetősége esetében fizetne. Ez a másik (többi) tulajdonostárs károsodását idézhetné elő. Ilyen súlyos, büntetés jellegű károsodással a másik tulajdonostárs nem terhelhető. A bírói árverésen való eladás tehát ilyen házasingatlan tekintetében csak azzal a megszorítással engedhető meg, hogy az ingatlant nem lehet eladni alacsonyabb vételáron annál az összegnél, amely a szóban levő házasingatlan beköltözhető állapotban való tényleges forgalmi értékének megfelel. Kivételesen ugyanis — valaminő egyéni megfontolás alapján — megtörténhetik, hogy az árverési vevő megadja ezt az árat akkor is, ha az ingat 34
