A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)
Tulajdonközösség megszüntetése az egyik tulajdonostárs illetőségének megváltása útján A felek közeli rokonok. A peres házasingatlan a perindításkor 6/10 részben az alperes, további 1/10 —1/10 részben pedig a négy felperes tulajdona volt. A házban egy kétszoba-konyhás és egy egyszoba-konyhás lakás van. Az előbbiben az alperes és családja, az utóbbiban egy bérlő lakik. A felperesek e házra vonatkozó tulajdonközösség megszüntetése iránt pert indítottak az alperes ellen. Elsősorban önkéntes árverés útján kívánták elérni a közösség megszüntetését, az esetre pedig, ha az alperes ezt ellenezné, s az egész házat magának szeretné megtartani, azt ajánlották keresetlevelükben, hogy az alperes fizesse ki illetőségüknek a forgalmi értékét. Végső esetre megfelelő bérösszeg megítélését kérték. Az alperes az árverés útján való megszüntetést ellenezte, hajlandónak nyilatkozott azonban arra, hogy méltányos feltételek mellett megvásárolja a felperes részét. Arra az esetre, ha a ráeső vételárból tudna magának a gazdálkodásra is alkalmas házat venni, készségét nyilvánította a háznak magánkézből való eladására is. Egyezkedéseik során a felperesek 24 000 forintos teljes érték alapulvétele mellett hajlandók lettek volna illetőségeiket átadni, mikor azonban az alperes ezt az ajánlatot két részletben való fizetés feltételével elfogadta volna, az egyezség meghiúsult, s utóbb a felperesek a 24 000 forintos értéket is kévéseitek. Az ingatlan valóságos forgalmi értéke a peradatok alapján megnyugtatóan nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a tulajdonközösség megszüntetése iránti keresetet elutasította, de egyúttal rendelkezett a felperesek illetőségei után járó bérérték megfizetése iránt. A fellebbezési bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A legfőbb ügyész a megyei bíróság ítélete ellen a törvényesség érdekében óvással élt. Rámutatott, hogy a tulajdonközösség megszüntetésének csak az az akadálya lehetne, hogy az idő alkalmatlan. Ilyen akadály azonban nincs, mert a dolgozó parasztság megnövekedett vásárlóereje folytán a falusi ingatlanokban erős forgalom van. így az árverési eladás egyik tulajdonostársra sem lehet sérelmes, és az alperes az árverésen maga is felléphet vevőként. Az óvás az alábbi értelemben alapos. Az kétségtelen, hogy az idő a tulajdonközösség megszüntetésére nem alkalmatlan. A tulajdonközösség megszüntetésének a módozatát illetően az ítélkezési gyakorlat eddig az volt általában, hogy — ha az elsősorban megkísértendő természetbeni megosztás nem vihető keresztül, akkor — a tulajdonközösséget bírói árverés útján kell megszüntetni. Már a régebbi gyakorlatban is kifejezésre jutott azonban az az elv is, hogy ha a természetbeni megosztás nem vihető keresztül, és az árverés útján való megszüntetés 32