Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

86 Segédszemélyzet. 59. zottjait kötelez^ liogy az általa létesített nyugdíjintézetbe belépjenek, s mely e czimen fizetésüknek egy részét visszatartja és tőlük egyéb illetékeket is szed, ezen tényeinél fogva velük szemben felelős azért, hogy a nyugdijszabályzattal meghatározott időben és feltételek mellett nyugdíjazásban részesüljenek ; a nyugdíjigény birói érvényesítéséhez tehát a társaságnak mint alperesnek perbeidézése szükséges és elegendő, közömbös lévén e szempontból az, hogy a nyugdijalap a társaság vagyonától elkülönítve, az alkalmazottaknak némi közreműködésével kezeltetik. A nyugdíjigény elvesztésére alapul szolgáló súlyos kötelességsértés tényének megállapításánál rendes bíró nemcsak a legyeimi határozatban megállapított, hanem a vizsgálati iratokban foglalt tényeket is figyelembe veszi. (Curia 1901 november 19. 221/1901. sz.) t:~ ' • 435. A nyugdij iránti kereset külön nyugdijalap eset ben is helyesen intéztetett a társaság ellen. Curia: Alperes első sorban a perlési jog ellen és pedig azért tett kifogást, mert alkalmazottjainak önállóan megalkotott saját vagyonnal, önálló szervezettel, tehát külön jogi személyiséggel biró nyugdíjintézete lévén, felperes kereseti igényét ez utóbbi társulat ellen tartozott volna érvényesíteni. Ezt a kifogást azonban nem lehetett figyelembe venni, mert felperest az alperes társaság igazgatósága mozdította el hivatali állásától. A nyugdij megvonása pedig a hivatalvesztésnek, tehát alperes ténykedésének képezvén folyományát: kétséget nem szenvedhet, hogy a nyugdij kiszolgáltatása iránt támasztott kereseti követelés tekintetében felperesnek csakis az alperes társaság igazgatósága ellen van perlési joga. Az ügy érdemében : alperes társaság igazgatósága felperest a d) alatti fegyelmi határozata szerint a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt bocsátotta el állásából. (1901 november 19. 220. sz.) 436. A részvénytársaság alapszabályaiban egyes vitás igények elbírálására kijelölt közegek, közhatóság jellegével nem bírván, az elbírált igény s igy a fegyelmi uton történt elbocsátás jogszerűsége is a rendes birói uton elbírálható. Általános szabály, hogy minden jogi jelentőséggel biró vitás igény, mely külön törvény által más közhatóság elé utalva nincs, a rendes biróság előtt érvényesíthető s ettől az általános szabálytól eltérően a felek akaratával és megegyezésével is csupán annak van helye, hogy a vitás igény elbirálása a rendes biróság helyett az 1868. évi LIV- t.-cz. 495. és következő §-aiban megszabott módon kikötött és alakított választott biróságra bizassék. Habár tehát az alperes részvénytársaság alapszabályainak 47-ik §-ában ki van mondva, hogy a hivatalnokok az ott felsorolt esetekben fegyelmi határozat kimondásával felmondás nélkül azonnal elbocsájthatók, a 18. §. 3. pontjában pedig meg van határozva, hogy a végleges elbocsájtást kimondó ennek a határozatnak a meghozatala a közgyűlés hatáskörébe tartozik, s habár a részvénytársaság és hivatalnokai között az alapszabályok rendelkezései a munkabérszerződés jellegével birnak : az alapszabályoknak ezek a rendelkezései s az alapszabályoknak ez a jogi természete nem zárhatja el az elbocsájtott hivatalnokot attól, hogy a