Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Segédszemélyzet. 59. §. 81 E 417. Az egyleti orvos felmondás nélkül el nem bocsátható azért, mert a betegek látogatásában késedelmes volt és mert egy izben a betegtől szabály ellenére kötéspénzt követelt és kapott. Curia: A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint felperes a nála bejelentett betegek látogatásában némelykor késedelmes volt, felperes a betegek részére némelykor ezeknek ugyanakkor közvetlen megvizsgálása nélkül gyógyszert rendelt és táppénzt utalványozott, felperes némelykor olyanoknak utalványozott gyógyszert és tápszert, a kiknek ezekhez való joga az alperesi alapszabályok értelmében az idő szerint korlátolva volt, illetőleg fenn nem állott és mindezek iránt felperes ellen alperesi egylet vezetőségénél többször tétetett panasz, azonban a felebbezési biróság ítéletében nincs ténymegállapítás az iránt, hogy felperes késedelmes látogatása az illető betegek egészségére káros befolyással volt, hogy azoknak, a kik részére felperes ugyanakkor közvetlen megvizsgálás nélkül gyógyszert rendelt és táppénzt utalványozott, ezekhez szüksége és alapszerü joga nem volt, és hogy felperes az alperes részéről értesíttetett volna arról és igy felperes tudta volna azt, hogy némelyeknek, a kik részére gyógyszert és táppénzt utalványozott, ezekhez való joga az idő szerint az alperesi alapszabályok értelmében korlátozva volt, illetőleg fenn nem állott. Ilyen körülmények között a felperessel szemben a felebbezési biróság Ítéletében megállapított ténykörülmények még az esetben is, ha valónak vétetett volna az, hogy felperes egy alkalommal a betegtől kötéspénzt követelt és kapott, legfeljebb csekélyebb rendetlenség jelentőségével bírhatnak, ellenben nem minősíthetők annak, hogy felperes orvosi kötelességének meg nem felelt és igy nem szolgálhatott jogos okul arra, hogy alperes felperest felmondás nélkül elbocsáthassa. (1903 április 22. G. 678/1902. sz.) 418. Valamely pénzintézet üzleti felvirágzásának, ha nem is egyedüli, de mindenesetre számbavehető tényezője ugyan az is, hogy az élén álló egyének jelleméhez szó ne férhessen, de tagadhatatlan az is, hogy a jellem integritását puszta híresztelések nem érinthetik, legkevésbbé érinthetik pedig oly módon, hogy azokra az elbocsátáshoz való jog alapitható legyen. E szerint a pénzintézet igazgatója ellen felmerült híresztelésekből keletkezett s annak becsületét érintő állapotra — és nem az állítólag elkövetett visszaélésekre mint tényekre nem alapitható az igazgatónak szerződésileg biztosított végkielégítése nélkül leendő elbocsáttatása. (Curia 1897 szeptember 29. 604/1897. sz.) 419. A segédnek felmondás nélkül való elbocsátására elégséges, ha a segéd főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletek létesithetése végett lépéseket tett és az ügyletek folytatását megkezdette. Kir. tábla : Felperes végiratában maga is beismerte azt, a mi B. és P. tanuk vallomásával is bizonyítva van, hogy felperes az alperes által történt elbocsáttatása előtt 1897. év végén vagy 1898. elején az »Utolsó honvédek vacsorája« czimü kép többszörözésére, közzétételére és forgalomba helyezésere vonatkozó jogot megszerezte s annak értékesítése czéljából más vállalatoknál ajánlatokat tett; az a körülmény pedig, hogy felperes kiadói Greesák : Magyar Döntvénytár. IX. 6