Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Czégvezetők és kereskedelmi meghatalmazottak. 52. §. 59 ezen adatai szerint a keresk. törvény 43. és 49. §-ai értelmében megállapított felelősségén pedig az a körülmény mit sem változtathat, hogy a fentnevezett üzletvezető mint kereskedelmi meghatalmazottnak jogköre a perhez csatolt meghatalmazási szerződés c) pontja értelmében nem terjedt ki arra is, hogy az alperes nevében hitelbe vásárlásokat tehessen, nem pedig azért, mert egyrészt az eladó fél a kereskedelmi megbizottól csak annak igazolását követelheti, hogy az ügylet megkötésére jogositva van ; ez a jogosítványa az üzletet megkötött S. D.-nak pedig már üzletvezetői minősége által jogosan vélelmeztetett igazoltnak felperes által, mig ezzel szemben az eladó a dolog természeténél fogva nem lehet kötelezve, de nem is állhat módjában vizsgálni azt, hogy a meghatalmazott a meghatalmazótól nyert utasítás minden pontját betartja-e vagy sem, azt pedig nem is állította, hogy azoknak értékét akár a megrendelő S. D.-nak, akár másnak megtérítette volna. Mindezek alapján mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatandó volt. (1896. szeptember 2. 251/96. sz.) 53. §. A czégvezető, vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségében egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi ügyletet nem köthet. A főnök beleegyezése már az esetben is vélelmezendő, ha az a czégvezetés vagy meghatalmazás adásakor tudta, hogy a czégvezető vagy meghatalmazott saját -vagy más részére 5 kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik és e foglalkozás abbanhagyását ki nem kötötte. Ha a czégvezető vagy kereskedelmi meghatalmazott e szabály ellen cselekszik, főnökének az okozott kár megtérítésével tartozik ; e mellett jogában áll a főnöknek azon ügyleteket, melyeket a czégvezető vagy meghatalmazott saját részére kötött, ugy tekinteni, mintha azok a főnök részére köttettek volna. A fentebbi határozatok a segédekre is akalmazást nyernek. 54. §. A főnöknek azon joga, melynél fogva az előbbi szakasz eseteiben az ügyletet saját részére kötöttnek tekintheti és kártérítést < követelhet, azon időponttól számitandó három hó alatt szűnik meg, midőn a főnök az ügylet megkötéséről tudomást nyert. 312. A keresk. törvény 53. §-ában szabályozott versenytilalmat csak a czégvezető az általános kereskedelmi meghatalmazott és a segédek, vagyis csak olyan személyek szeghetik meg, a kik a főnök szolgálatában állanak. Mihelyt a szolgálati viszony megszűnik, ez a törvényszakasz többé nem nyújt védelmet a főnöknek volt alkalmazottja még illoyalis versenye ellen sem. De nem nyújt védelmet a főnöknek ez irányban a keresk. törvény más szakasza sem. (Curia 1904 szeptember 28. 1389/1903. sz.) 313. Abban az esetben, ha felperes alperesnél alkalmaztatásakor attól, hogy mások részére ügyleteket kössön, el nem tiltatott, utóbb már el nem tiltathatott, mivel a fentiek szerint vélelmezendő beleegyezés alperes részéről egyoldalulag visszavonható nem volt és így a nevezett tanuk kihallgatása, mint az időpont megjelölésének hiánya miatt nem perdöntő eltiltás tényének bizonyítására felhívottaké, el nem rendelhető. (Curia 1900 május 22-én. 209/1900. sz.)