Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Kárbiztositás. 480—481. 679 2382. A 2 •/. alatti jégkárbecslési jegyzőkönyv nincs az alperes kiküldöttje részéről a biztosítási feltételek 21. §-ának megfelelően felvéve, amennyiben minden földdarabra nézve külön-külön nem lett megállapítva az, hogy mennyire ment volna a biztosított termés mennyisége, ha megérik s a jég el nem veri; továbbá hogy a termésben a jégverés által hányadrész károsult meg, és annak pénzértéke a biztosított árak alapján mennyit tesz ? Ily körülmények közt pedig felperesnek a kár megbecslése iránt a bizottsági eljárás folyamatba tételét kérni nem kellett. (Curia 1904 jun. 23. 1001/1903. sz.) 2383. A szakbizottság iránti megállapodás nem kötelező a biztosítottra nézve oly esetben, a melyben a biztosító-társaság kárbecslője a kárfelvételi jegyzőkönyvben csupán azt állapította meg, hogy a biztosítva volt jégkárnak nyomai nem észlelhetők, mert a szakbizottsági eljárás csak a kár mennyiségének meghatározására köthető ki, de nem abban az irányban is, hogy volt-e jégverés és okozott-e kárt ? (Curia 1262/1903. — 1904 okt, 20.) 2384. Ha a kárfelvételi jegyzőkönyvet a biztosított alá nem irta, a biztosító köteles bizonyítani azt, hogy a kárbecslés a biztosítási feltételeknek megfelelően ejtetett meg és annak eredménye a biztosítottal közöltetett. A biztosított a kölcsönösen megállapított szakbizottsági eljárást csak akkor köteles igénybe venni, ha a kárbecslés szabályszerűen teljesíttetett. Törvényszék: A kötvényfeltételek 21. §-a szerint az alperesi kárbecslőnek a becslési jegyzőkönyvben minden egyes földdarabra külön-külön meg kell állapitania: a) Mennyire ment volna a biztositott termés mennyisége, ha megérik és a jég el nem veri ? (A termés meghatározásánál azonban minden egyes tábla termése — az átlagos termésre való tekintet kizárásával — külön állapitandó meg.) b) A termésben jégverés által hányadrész károsult meg ? c) Annak pénzértékét a biztositott árak alapján. Vagyis a 21. §. szerint az alperesi kárbecslőnek a becsüje végeredményének alapul szolgáló adatoknak részletes, s a biztositott felet a végeredmény megbirálhatására egyedül képesitő felsorolásával kell a kárt megbecsülnie. Az ily módon tehát nemcsak kellő részletességgel megejtendő, de a biztosítottal egész részletességben egyszersmind közlendő becsüre vonatkozólag rendelkezik azután az alperes által védekezésében felhitt 25. §. akként, hogy ha a biztositott fél a kárbecslőnek becsüjét sem elfogadni, sem szakbizottsági eljárásnak magát alávetni nem akarja — ezen, két tanú által igazolandó esetben — a kárbecslő becslése kötelezővé válik. Minthogy a szerződés pontozatai a szerződő felekre egyenlő szigorúsággal alkalmazandók, a kötvényfeltételek idézett szakaszaiból, melyek mindkét félre nézve állapitanak meg kötelezettségeket, nyilvánvaló, hogy felperesnek az á kötelezettsége, hogy magát szakbizottsági becslésnek alávesse s alperesnek a szakbizottság kérésének elmulasztására alapitott az a joga, hogy saját kárbecslőjének egyoldalú becslését a másik félre is kötelezőnek tekinthesse, elő sem állhatott abban az esetben, ha a feltételek 21., 25. §-aiban alperesre nézve előirt eljárási szabályok megsértettek. Felperes pedig tagadta, hogy alperes becslője a kárt egyáltalán, különösen pedig a 21. §-nak megfelelő módon megbecsülte volna ; hogy a becslési adatok vele közöltettek volna. Felperesnek tagadásával szemben alperes annak beismerése mellett, hogy Várnai Ignácz és Vályi József kárbecslők tanuk nélkül jártak el, a nevezetteknek tanukként leendő