Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Kereskedelmi könyvek. 31. §. 27 31. §. Bejegyzett kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékot képeznek. A könyveknek ezen bizonyító ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó tiz, nemkereskedők ellenében pedig két évi időtartamra terjed. Egyébiránt a felett: kell-e a könyveknek nagyobb vagy kisebb bizonyító erőt tulajdonítani, hogy oly esetben, midőn a peres felek kereskedelmi könyvei egymástól eltérnek, ezek mint bizonyítási eszköz teljesen mellőztessenek-e, vagy melyik fél könyveinek kelljen több bizonyító erőt tulajdonítani, a fenforgó körülményekhez képest a bíróság határozand. 136. A részvénykönyv a részvénytársaságnak kereskedelmi könyvét képezvén, az iránt, hogy annak mily bizonyító erő tulaj donitható, a kereskedelmi törvény 31. §-a szerint a fenforgó körülményekhez képest a bíróság .határoz. (Curia 1885. márczius 31. 1009. sz.) 137. Kereskedői könyvek csak a bevezetések tárgyát képező tényekre képezhetnek bizonyítékot. (Curia 450/892. sz.) 138. A könyvkivonat egymagában sem a kölcsönügylet létrejötte, sem a kölcsön felvétele tekintetében nem szolgáltat bizonyítékot. (Curia 1891 szeptember 2. 19/1891. sz.) 139. A könyvkivonat nem bizonyítja sem az áru megrendelésének, sem kézhezvételének tényét. (Curia 95/891. és 1106/891. sz. G. 172/897., 777/898., 902/898.) 140. A kereskedelmi összeköttetésben álló kereskedők között is a kereskedelmi könyvek csak oly körülményeket bizonyítanak, melyek az elkönyvelés tárgyai és a könyvet vezetőnek saját tényei, a megrendelés és átvétel pedig nem az. (Curia 1898 október 26-án. 902/898. sz. Azonos 450/1900. sz.) 141. A keresk. könyvek a feleknek csak egymás közötti ügyeiben birván bizonyitó erővel, a közadós hitelezői ellen, ha azokban a vitás követelés feljegyezve is volna, egyáltalán nem bizonyítanak. (Curia 1885 április 10. 206. sz.) 142. A könyvkivonat pénzek beszedése mint nem a könyvek tulajdonosának ténye iránt bizonyítékul egyáltalán nem szolgálhat. (Budapesti tábla 1886 szeptember 3. 4105. sz.) 143. A kereskedelmi könyvek nem képeznek bizonyítékot arra a vitás körülményre nézve, hogy azokat a kötvényeket és dijnyugtákat, melyeknek értékével az adós megterheltetett, tényleg át is vette. (Curia 1903 június 25. 735/1902. sz.) 144. A kereskedelmi könyvek csak olyan körülményeket bizonyíthatnak, a melyek az elkönyvelés tárgyai és a könyvet vezetőnek saját