Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

86 A tulajdonjog. 245. A visszavásárlási jog, mint az eladó személyes joga, másra át nem ruházható, abban az esetben sem, ha a visszavásárlási jog gyakorolhatásának időhatára meg van határozva. Curia mint felülvizsgálati biróság: Alperes felülvizsgálati kérelme elsősorban arra van alapítva, hogy téves a felebbezési biróságnak az a jogi felfogása, bogy ez a jog a fenforgó körülmények között másra át nem ruházható, minthogy az átruházási tilalom csakis azokra az esetekre vonatkozik, ha a visszavásárlási jog vagy minden időbeli korlátozás nélkül biztosíttatott, vagy hacsak az az időpont jelöltetett meg, melytől kezdve a visszavásárlási jog gyakorolható, de nem jelöltetett meg a végpont, a jelen esetben pedig a végbatáridő meg volt határozva. Alperesnek ez a panasza nem bir megállható alappal. Ezekhez képest a jelen esetben a visszavásárlási jog fentartásávaL kötött vételi szerződésekre nézve fennálló jogszabályok nyerhetvén csak alkalmazást, a felebbezési biróság ezeket a jogszabályokat helyesen alkalmazta, a midőn ugy itélt, hogy a visszavásárlási jog, mint az eladó személyes joga másra át nem ruházható, s hogy ennélfogva felperes mint engedményes, az alperes ellen fennálló követelésének kiegyenlitése végett, az engedményezett jogot Deutsch Márk ellen nem is érvényesíthette, tehát követelésére ez uton kielégitést nem is szerezhetett volna, következéskép arra, hogy felperes az engedményezett követelés érvényesítése körül mulasztást követett el, védelem nem is alapitható. Alperesnek a felülvizsgálati kérelemben felhozott az az érvelése, hogy abban az esetben, ha a visszavásárlási joggyakorlat hatásának időhatára meg van határozva, a visszavásárlási jog harmadik személyre joghatálylyal átruházható, alaptalan, mert ily jogszabály nem létezik. Alperes azt is panaszolja, hogy a jelen esetben, még ha maga a visszavásárlási jog átruházható nem lenne, akkor is a felebbezési biró^ ság a jogszabályt helytelenül alkalmazta, minthogy Deutsch Márk, mielőtt Fischer József a visszavásárlási jogot, a gyakorolhatására kikö: tött határidő alatt érvényesíthette volna, a kérdésben levő ingatlant másoknak eladta és ezzel a visszavásárlási jog gyakorlását meghiúsítván, e miatt kártérítéssel tartozott, következéskép felperes a Deutsch Márk ellen ebből folyó kártérítési igényt tartozott volna érvényesíteni, azonban ezt sem tette. Ez a panasz is alaptalan, mert a felebbezési biróság tényként állapította meg azt, bogy az A) alatti engedmény 1881 márczius hó 1-én kelt, Deutsch Márk pedig az ingatlant csak 1884. évi szeptember 5-én adta el más személynek, tehát az ekkor megnyílt kártérítési jog az A) alatti engedmény tárgya még nem lehetett, de különben is az A) alatti nyilatkozat és engedmény tárgyát a visszavásárlási jog, és nem valamely kártérítési igény képezte. Már pedig a fent felbozottak szerint a visszavásárlási jog harmadik személyre nem levén átruházható, felperes ebből az átruházásból perelhetőségi jogot általában nem nyert. (1898 november 21-én 360/1. sz. a.)