Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

54 A birtok és a birtokvédelem. önhatalmú foglalónak tekinteni, mert habár való, hogy felperes férje néhai B. János hagyatékára nézve egy gyermekrész erejéig özvegyi jogra jogosultnak vélelmezendő és esetleg más jogczimen is lehetnek igényei, de mivel nem tagadta, hogy alperes a kérdéses 1 láncz földet B. Péter, mint néhai B. János egyik leszármazójának intézkedése alapján vette haszonbéres mivelés alá, e földrész birtokába sommás uton vissza nem helyezhető. (1891 július 28-án 3501. sz. a.) 125. Jogutód sommás visszahelyezést kérni ép oly jogosult, mint a jogelőd. Curia: S. Ede I. rendű felperes mint K. Márton jogutóda jogilag ezzel egy személynek lévén tekintendő, ő a sommás visszahelyezést kérni ép ugy jogosult, mint maga K. Márton volt volna; azon körülmény pedig, hogy I. rendű felperes a kérdéses ingatlanokat állítólag leánya részére vette meg K. Mártonról, a dolgon nem változtat, mert e körülmény alperesre nem tartozik, azon kérdés pedig, vájjon I. rendű alperes a kérdéses házra nézve követelheti-e tulajdonjogának elismerését vagy sem? ez uton el nem birálható. (1892 deczember 27-én 11512/1893. sz. a.) 126. Sommás visszahelyezésnek akkor is helye van, ha a birtokló veszélyes fenyegetés folytán önként bocsátja át a birtokolt tárgyat alperesnek. Curia: Mindkét alsóbb biróság Ítélete megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik, ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy ő felpereshez ezen szavakat nem intézte: »kitakarodjál a házból, nehogy gyilkosság történjék, mert különben fejszével agyonverlek«. (1885 márczius 5-én 806. sz. a.) 127. A sommás visszahelyezési perben csak a tényleges birtoklás és az abban történt megháboritás lévén figyelembe vehető, az, hogy a háborító jogosítva volt a viszonszoIgáitatás elmaradása folytán a szolgalom megszüntetését bírói uton kérni, a visszahelyezést nem gátolhatja. (Curia 1883 február 21-én 1473. sz. a.) 128. Nincs helye a sommás visszahelyezési keresetnek, ha a visszahelyezést kérő a birtokról önként lemondott. Curia: A tanuk egybehangzó vallomása szerint az alperes felmondotta a felperesnek az alhaszonbérleti szerződést arra az ingatlanra nézve, a melynek birtokába a felperes visszahelyeztetni kiván és ugyan-e tanuk bizonyitják, hogy a felperes ezt a felmondást el is fogadta; következésképp a felperes a birtokról való lemondása ellenében kéri a visszahelyeztetést. Ilyen körülmények között, a fennforgó esetben, melyben önhatalmú foglalás esete fenn nem forog, a két fél részéről felhozott egyéb körülmények figyelembe sem voltak vehetők és a felperest visszahelyezési keresetével elutasítani kellett. (1893 július 4-én 1862/1893. sz. a.)