Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

VII. Kiigazítás esetei. 3. 443 67. A kiigazítási per tárgya csak a helyszínelésnél elkövetett hibák orvoslására terjedhetvén, az ily perben történt elmarasztalás a vesztes felet nem gátolja abban, hogy tulajdonjogát külön keresettel ne érvényesíthesse. (Curia 5693/1886. sz. Lásd indokokat az 52. §. alatt.) 68. A kiigazítási perek tárgyát rendszerint egyedül a telekkönyvi bejegyzésnek a helyszinelési szabályok szempontjából való helyessége képezvén, az ily perekben hozott Ítéletek által a tulajdonjog kérdése véglegesen szabályozottnak nem tekinthető abban az esetben, ha a kiigazítási per tárgya a tulajdon kérdésére ki nem terjedett, s ilyen esetben a jogaiban sértett fél, a kiigazítási per megújítása nélkül jogosított a tulajdon iránt a birtokbiróság előtt keresettel fellépni. (Curia 1892 május 20. 4689/1891. sz.) 69. Tekintve, hogy az eredeti felvétel kiigazításának csak egy izben lehet helye, és hogy felperes keresete sajátlag nem az eredeti felvétel, hanem a már egy izben kiigazított állapotnak kiigazítására irányul, az eziránt támasztott kereset pedig nem a telekkönyvi rendtartás I. részében szabályozott, hanem a rendes eljárás útjára tartozik : felperest keresetével elutasítani kellett. (Curia 1890 október 23. 760. sz.) 70. A telekkönyvi térvázlatnak (vázlatrajznak) és nem a telekjegyzőkönyvnek kiigazítása nem pernek, hanem perenkivüli (kérvényi) eljárásnak képezi tárgyát. (Curia 5621/1888. sz.) 71. Telekkönyvi kiigazításnak nemcsak az eredetileg helyszínelt birtokos, hanem oly harmadik személyek ellen is van helye, kik később telekkönyvi bejegyzés utján szereztek tulajdonjogot, de csak abban az esetben, ha beigazoltatik, hogy az utóbbi jogszerző telekkönyvi jogát rosszhiszeműség szerezte. (Curia 722/1874. sz.) 72. Telekkönyvi kiigazításnak három éven belül harmadik személyek ellen, a jóhiszeműségre tekintet nélkül is helye van, ha kimutattatik, hogy az uj tulajdonos tulajdonjogának bekebelezése eredetileg érvénytelen. Curia: Felpereseknek a telekkönyvi felvétel kiigazitásáhozi joga bebizonyíttatván, csak az a kérdés döntendő el: hogy a kiigazítás alperes, mint jogot szerzett harmadik személy ellen helyt foghat-e ? Minthogy az 1856 november 21-iki rendelet a telekkönyv kiigazítását a hirdetményi határidő lefolyta után jogot szerzett harmadik személyek ellen is megengedi, s ezt csak annyiban zárja ki, a mennyiben ezen harmadik személyek jóhiszemüleg szereznek jogot: jelen esetben alperes ellen a kiigazítást megengedni kellett, mivel a 6-iki számú felzet szerint a tulajdonjog egyidejűleg M. I. s utána alperes nevére kebeleztetett be, ezen bekebelezés alapját pedig a törvényszék 1864 május 6. beszavatolási okirata képezte, ez azonban a kir. tábla által megsemmisíttetvén, érvényét veszté s igy az arra alapított mindkét bekebelezés érvénytelen. Már pedig ily érvénytelen bekebelezés ellenében — a telekkönyvi rendtartás 150. §-ára tekintettel — három éven belül a telekkönyvi kiigazításnak, a jóhiszeműségre való tekintet nélkül hely adandó lenne ; azonban alperes a jóhiszeműséget sem hozhatja fel. (Curia 1879 február 19. 13766/1878. sz.)