Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

434 Telekkönyvi rendtartás. vételt annak megtörténte után is helyesnek, voltaképpen a szóban forgó telekkönyvi jószágtestet saját s egyszersmind alperes közös tulajdonának ismerte el azáltal, hogy midőn egymagának pénzre levén szüksége s a takarékpénztár csak az egész birtoknak jelzálogul való lekötése esetére engedélyezte a kölcsön adását, s alperes engedve felperes kivánságának, abba belenyugodott, hogy a kölcsön saját jutalékára is bekebeleztessék : felperes 2. •/. alatt beügyelt oly értelmű nyilatkozatot adott alperesnek, mely szerint ez utóbbit, illetőleg ennek terhelt tulajdonát megóvandó csakis önmagát ismeri el a teher törlesztésére kötelezettnek. (Curia 1875 október 19. 6964. sz.) 27. A telekkönyvi állapotot meg nem támadhatja az, a ki a telekjegyzőkönyvet a helyszíneléskor sajátkezüleg aláirta. Curia: Felperes nem tagadja, hogy a helyszinelés alkalmával a telekjegyzőkönyvet önmaga aláirta, azon állitását pedig, hogy akkor hamis előadással megtévesztetett volna, mivel sem igazolta. (5270/1870. sz.) 28. A helyszíneléskor az érdekeltek által bemondott adatok későbbi kiigazításának sem a bemondók, sem jogutódjaik kérelmére nincs helye. Habár az a felperesi állitás, hogy a p—i 316. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt 5/g úrbéri ingatlanság tulajdonjoga a peres felek közös atyját, néhai Sz. Józsefet illette, bebizonyitottnak tartandó, minélfogva a helyszinelés alkalmával az ingatlan egyedül és kizárólag az ő nevére lett volna felveendő ; a kiigazitási keresetnek mindamellett helyt adni nem lehetett, mert a per során eskü alatt kihallgatott tanuk közül Z. Ferencz és V. József, kik a helyszíneléskor mindketten jelen voltak, a beadott kérdőpontokra adott feleletükben egybehangzóan vallják, hogy a telekkönyvezés, mely szerint a kereseti fekvőség alperesekre is felvétetett, nevezett Sz. József, a közös apa kivánsága és akarata szerint történt, tekintve, hogy néhai Sz. József a tulajdonát képező ingatlanságról életében szabadon intézkedhetett és azáltal, hogy a telek jegyzőkönyvbe alperesek nevét is bevezettette, valósággal intézkedett is, önként folyik, hogy valamint egyrészről e saját ténye ellen magának Sz. Józsefnek sem lett volna joga a kiigazitáshoz, ugy azt az ő jogán felperesek sem érvényesithetik. (Curia 1875 október 18. 7543. sz.) 29. Az, a ki a telekjegyzőkönyvet a helyszíneléskor aláirta, s nem tudja bizonyítani azt, hogy a telekjegyzőkönyvben foglaltakra nézve az aláírás alkalmával tévedésben volt: a felvétel kiigazítását sikerrel abban az esetben sem kérheti, ha egyébként bizonyítja azt, hogy a helyszíneléskor volt birtokviszonyoknak a felvétel meg nem felel. (Curia 1877 június 18. 5444. sz.) 30. A telekjegyzőkönyvön levő aláírás magában véve még nem szolgál bizonyítékául a helyszíneléskor felvett tulajdonos tulajdonjoga elismerésének, hanem tisztába hozandó az is, hogy a telekjegyzőkönyv felvétele az azon aláíróként jelentkező fél közbejöttével történt és hogy az a telekjegyzőkönyvet valóban alá is irta. (Curia 10428/1878. sz.)