Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Á tulajdonból származó követelések. 199 mindkét alsóbb fokú ítélet megváltoztatása mellett elutasítani, a perköltséget azonban kölcsönösen megszüntetni kellett, mert a perre az alperes eljárása is szolgáltatott okot. (1890 szeptember 19-én 7929. sz. a.) 537. Az a körülmény, hogy alperes a kereset tárgyát képező Ingatlanokat jogellenesen utóbb másoknak is eladta és ez utóbbi vevők azokat a jelen per folyama alatt telekkönyvileg saját magukra bekebeleztették, egyedül arra szolgálhat okul, hogy felperesek javára a tulajdonjog mint feltétlen s ebből folyólag a birtokbaadás sem ítélhető meg, minthogy e jogok hatálylyal csakis a telekkönyvi tulajdonos ellen érvényesíthetők. Curia: Az a körülmény, hogy alperes a kereset tárgyát képező ingatlanokat jogellenesen utóbb másoknak is eladta s ez utóbbi vevők azokat a jelen per folyama alatt telekkönyvileg saját magukra bekebeleztették, egyedül arra szolgálhat okul, hogy felperesek javára a tulajdonjog mint feltétlen (absolut) s ebből folyólag a birtokbaadás sem Ítélhető meg; minthogy e jogok hatálylyal csakis a telekkönyvi tulajdonos ellen érvényesíthetők. De arra már a fentebb érintett körülmény nem szolgálhat okul, logy a peres felek között a szóban forgó adásvevési ügylet érvénye •és a szerződés teljesítése tekintetében fenforgó vitás kérdések e perben megoldást ne nyerjenek. És pedig annál kevésbbé, mert a felperes kereshetőségi joga rendszerint a kereset időpontja szerint bírálandó el és mert abban a kereseti kérelemben, hogy a tulajdon- és birtokjog megítéltessék, az imént érintett szűkebb kérelem is bentfoglaltnak veendő. Tekintve pedig, hogy az A) illetve 0) és É) I) alatti okiratok által, mely okiratoknak valódiságát a per során eskü alatt kihallgatott •előttemező tanuk megerősítették, felperesek perrendszerüen bebizonyították azt, hogy ők a balajti 397. sz. telekjegyzőkönyvben A -f- 285. és 344. helyrajzi szám alatt foglalt ingatlanokat egészben, az ugyanazon telekjegyzőkönyvben 772. helyrajzi szám alatti erdőföldet pedig feleiészben előbb alperes jogelődétől Sz. Jánostól, utóbb pedig alperestől magától is vétel által megszerezték s ez okiratok, különösen pedig az A) illetve 0) alatti okirat bizonyító erejét az, hogy abban a telekkönyvi megjelölés más tentával s utóbb beirtnak látszik, meg nem gyengítheti azért, mert az érintett szerződésben a szerződés tárgya különben is körülírva van, s a szerződésnek erre vonatkozó tartalmát a kihallgatott tanuk szintén megerősítették: ezeknél fogva s arra tekintettel, hogy felperesek jogszerűen első sorban alperestől a szerződés teljesítését követelhetik, alperest itéletileg kötelezni kellett arra, hogy felpereseknek a szóban forgó ingatlanok tulajdonjogához szerzett czimüket ismerje el s hogy azokat az akadályokat, melyeket a felperesek által megvett birtok tulajdonjogának felperesek nevére leendő telekkönyvi bekebelezhetésének a per folyama alatt nem igaz uton eleibe gördített, hárítsa el. (1890 január 21-én 3849. sz. a.)