Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. másai által bizonyítva van, hogy alperes arról, miszerint felperesnek a belényesi 648. sz. telek]egyzőkönyvben -f- 86. helyrajzi szám alatt foglalt s alperes által birói árverésen megvett b eltelekre nyiló pinczéje van,, az árverés alkalmával tudomással birt; a kihallgatott tanuk vallomásaival bizonyítva van továbbá az is, hogy a kérdéses pinczéhez annak fekvésénél fogva, más juthatási mód, mint a kérdéses beltelken át, nem lehetséges; miből önként következik, hogy alperesnek egyedüli közlekedési útról is tudomással kellett birnia, annál is inkább, mert az árverésnél jelen lévén, mindezekről személyesen is meggyőződhetett. De a B) alatti intvényből" kitetszik az is, hogy alperes a kérdéses pinczét az általa megvett beltelek tartozékának s azzal együtt általa megvettnek nem tekintette. Ily körülmények közt alperes, habár a kérdéses beltelket a per tárgyát képező szolgalmi jog nyilvánkönyvi kitüntetése nélkül birói árverésen vette, oly jóhiszemű szerzőnek, ki egyedül a nyilvánkönyvbe biztában szerzett jogot, kinek jogszerzésére ennélfogva az osztrák polgári törvénykönyv 1500. §-a nyerhetne alkalmazást, nem tekinthető. S miután a tanuk vallomásaiból bebizonyíttatott, hogy felperes pinczéjéhez a be- és átjárás, illetőleg közlekedésa kérdéses beltelken a pincze létesítése óta felperes és jogelődei által mindig háborítatlanul gyakoroltatott, tekintve, hogy ezen gyakorlat a kereset indítása idején már harminczkét évi időtartamot túlhaladván,, a megfelelő szolgalmi jog felperes által elbirtokoltatott, felperesi keresetnek helyt adni s alperest a felperes által jogszerű módon megszerzett szolgalmi jog elismerésére s ennek folyamányaként tűrésére kötelezni kellett. (Curia helybenhagyja 1884 május 1-én 7510/1883. sz. a.) 502. Az az elmélet, hogy a földesúr és jobbágy között elbirtoklásnak helye nincs, mint tisztán az úrbéri viszonyon alapuló, e viszonyok megszűntével hatályát vesztette. Az úrbéri viszony fennálltáig gyakorolt birtoklás az elbirtoklási határidőbe nem számitható be. Egyszerű tiltakozás magában az elbirtoklást félbe nem szakítja. Curia: A volt úrbéres községekben az italmérési jog rendszerint a volt földesurat illette s ez általános jogszabályból levonható törvényes vélelem alapján megállapítható ugyan, hogy M. községben is az italmérési jog a volt földesurak, vagyis a közbirtókosoknak képezte a tulajdonát; tekintettel azonban, hogy alperes község az emiitett italmérési jogot, mint fentebb előadatott, az úrbéri viszony megszűntétől számitva több mint harminczkét éven át szakadatlanul kizárólag gyakorolta s ekként elbirtokolta; felperesnek, illetve a M. közbirtokosságnak az ottani italmérési jogra vonatkozó tulajdonjoga annyival inkább elévült: mert az az elmélet, hogy földesúr és jobbágy közt elbirtoklásnak helye nincs, mint tisztán az úrbéri viszonyon alapuló, e viszonyok megszűntével hatályát vesztette és ma már az elbirtoklás kérdésének megbirálásánál csak annyiban nyerhet alkalmazást, a mennyiben az úrbéri viszony fennálltáig gyakorolt birtoklás ideje számitásba nem vétetik, a jelen esetben azonban, minthogy az elbirtoklásra megkívántató harminczkét év az úrbéri viszony megszűntétől felperes igényének