Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

176 Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. Minthogy azonban a hivatolt egyezség világos tartalma szerint felpereseknek a fentebb körülirt ingatlanságból természetileg kijelölt 9 hold 1000/1600 • öl engedtetett át, felperesek a B) alatt alapján tehát csakis ennek, nem pedig az egészre vonatkozó 1ji résznek követelésére lehetnek jogositva. De ha a kereset annak határozott tartalma ellenére az A) alattiban természetileg kijelölt rész megitélésére irányzottnak vétethetnék is, felperesek keresetükkel még ezen esetben is el voltak utasitandók: mert a kijelelt rész vázlatrajzát az egész tárgyalás során fel nem mutatták, a nélkül pedig a kijelölt rész a telekkönyvi jószágtesttől,, melynek az alkatrészét képezi, elválasztása itéletileg nem eszközölhető ; és mert a telekkönyvi állapot szerint Sz. János is tulajdonos társul van bejegyezve, mégis ennek vagy a mennyiben már annak holtnak nyilvánitása megtörtént volna, kimutatott jogutódainak perbe hivása mellőztetett; ez pedig annál kevésbbé volt mellőzhető, minthogy azon a peres felek között felmerült vitás kérdés, hogy az A) alattiban foglalt végkielégítés után a Sz. János nevén álló jutalékból felperesek részesülhetnek-e Sz. János kimutatott jogutódainak meghallgatása nélkül? szintén nem birálható el. (1887 február 9-én 5116 sz. a.) 482. Ha valamely úrbéres belsőség megvevője azt vitatja, hogy e belsőség után járó erdő- és legelőilletőség is tárgyát képezte az adásvételnek, ez állítást ő tartozik bizonyítani; mert az 1871 : LIII. t.-cz. 56. §-ában felállított vélelemnél fogva, a telekkönyvben még ki nem tüntetett erdő- és legelőilletmény a belsőség tartozékául tekintendő. (1876 július 14-én 7039. sz. a.) 483. A ki megvette árverésen a malmot, megvette a malommal együtt a vízhasználatra, illetőleg — a mi ezzel azonos — a malom üzemben tartására vonatkozó jogot is, habár a végrehajtási eljárás során annak becsára külön megállapítva nem is lett s árverési hirdetményben mint árverés tárgya megemlítve nem volt. ítélőtábla: Az 1885 : XXIII. t.-cz. 35. §-a értelmében a vízhasználatra vonatkozó jogosítványt, ha kizárólag személyhez nincs kötve, a terület vagy a vizimü birtokosa gyakorolja. Ebből következik, hogy a mikor I. rendű alperes a z.-egerszegi »Kis malmot« árverésen megvette, azzal a malommal megvette a vízhasználatra, illetőleg — a mi ezzel azonos — a malom üzemben tartására vonatkozó jogot is, habár a végrehajtási eljárás során annak becsára külön megállapítva nem is lett s az árverési hirdetményben, mint árverés tárgya megemlitve nem volt; így ezért a jogért alperesek felperesnek kártalanítással nem tartoznak s erre nézve az a kérdés: hogy az I. rendű alperes által megvett malom az 1342. hrsz. alatti ingatlanon van-e most felépítve, vagy a 665. hr. számún? különbséget annál kevésbbé tehet, mert I. rendű alperes mind a két ingatlant megvette. Ennélfogva az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító ítéletét helyben kellett hagyni. (Curia a másodbiróság ítélete indokolása alapján helybenhagyatik. 1903 november 10-én 5061/1902. sz. a.)