Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

174 Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. a tulajdonost rendszerint a birtok]og is megilleti; hogy pedig a kereset tárgyát képező ingatlan a gyömrői 183. sz. tjkvben 422. hr. számú s felperesek nevére bejegyzett birtokrészletnek kiegészitő részét képezi, ezen körülmény a felvett szemle által perrendszerüleg van bizonyitva. Ezen előre bocsátott tényállás mellett is felpereseket keresetükkel elutasítani kellett azért: mert felperesek alperes irányában nem tekinthetők oly harmadik személyeknek, kik ellen a telekkönyvi állapot ellenében a birtoklás joga alperes mint telekkönyvön kivül álló fél részére megállapítható nem lenne és pedig annál is inkább, mert alperes jogát az I. rendű felperes és II. és III. rendű felperesek jogelődjével kötött osztályos egyezségre, tehát felperesek azon saját illetőleg jogelődjük tényére alapitja, hogy neki ezen osztályegyezség szerint a néhai Gr. János után maradt egész házhelyből az osztozó testvéreknek részben pénzben történt kielégítése után egy fél úrbéri házhely jutott s hogy ő tettleg csak annyit bir, sőt még kevesebbet annál, mint a mennyi az ő birtokjutaléka után kihasittatott; mert ezen védelem valódisága ugy a szakértői szemle, mint az annak alapjául szolgáló gyömrői tagositási munkálatokra vonatkozó telekkönyv 26. tétele alatti bevezetés által bizonyitva van; mert e szerint a térképen 9. számmal megjelölt luczernás G. András János és Istvánt közösen illető járandóságképen osztatott ki, hogy pedig a még 1856. évben végrehajtott kiosztás idejétől fogva az alperes ezen luczernásból egy harmad részt tettleg is folytonosan élvez, az felperesek által is beismertetett; mert végül felperesek az 1861 évi május 26-án kötött s.viszonválaszhoz 4. sz. a. csatolt egyezséglevél valódiságát tagadásba nem vették, e szerint I. rendű felperes és II. és III. rendű felperesek jogelőde magukat osztályrészükre nézve teljesen kielégitetteknek nyilvánították; nem lehetnek tehát felperesek jogosítva ezen egyezséget megelőzőleg foganatba ment birtoklást megszüntetni, stb. (1886 deczember 2-án 3109. sz. a.) 478. A régi betáblázási könyvbe bejegyzés önmagában a tulajdonszerzést nem eredményezi: ha a bejegyzett okmány annak szerzésére nem alkalmas. Curia: Felperesek korlátlan tulajdonjoguk megszerzésének bebizonyítására hivatkoznak, örökszerződésekre és nyilvánkönyvi bejegyzésekre. A nyilvánkönyvi bejegyzés tekintetében felperesek is elismerik, hogy a kereseti kaszálók az 1855 deczember 15-iki tkvi rendelet szerint vezetett tkvbe bevezetve nincsenek és hogy az 1840: XXI. t.-cz, szerint betáblázási könyvben tartották nyilván; már pedig ezen betáblázási könyv a tulajdonjog nyilvántartására nem is szolgál, hanem csak elsőbbségi jogot alapit meg és több jogot, mint a mi a bejegyzett okmány alapján a felet megilleti, nem ad; ezen bejegyzés tehát önmagában a tulajdonszerzést nem eredményezi, ha a bejegyzett okmány annak szerzésére nem alkalmas; és ennélfogva ezen könyv az osztrák polgári törvénykönyvnek 321. §-a értelmébeni telekkönyvnek nem tekinthető és az abban eszközölt bejegyzéseknek nem tulaj donitható azon hatály, mely