Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

148 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. Curia: Felperesek a f.-esztergályi 128. sz. telekkönyvből az ottani v 459. sz. telekjegyzőkönyvbe átvitt 505., 477. hrsz. 1 hold 623 • ölnyi ingatlan fele részének, vagyis 11111/2 • ölnyi részletének birtokát és elvont hasznát alperestől azon az alapon követelik, hogy a tulajdonjog: az ő javukra van bekebelezve az egész ingatlanra vonatkozólag. Ezzel szemben alperes A) alatt mellékelt adásvevési szerződésre, az előző pereknek adataira és arra hivatkozik, hogy II. rendű felperestörvényes képviselője, illetve atyja D. Márton a kereset tárgyát tevő ingatlanok megvásárlása előtt tudta, hogy az iránt az eladó V. Pál és a jelen perbeli alperesek között per van folyamatban, továbbá hogy azt az ingatlant B. Pál V. Jánostól megvásárolta és hogy azt a vétet óta B. Pál, illetve jogutódja birja. A per adataiból okszerűen az következtethető, hogy V. Jánosnak, kitől alperes jogelődje B. Pál a kereset tárgyát tevő ingatlant 1870 május9-én megvásárolta és felperesek jogelőde V. Pál hasonnevű atyjának a birtoklásnak megfelelő egyenlő arányban közös tulajdonát képezte azaz ingatlan, a mely helyett a tagositás alkalmával az 505., 477. hrsz. 223 • ölnyi ingatlan a Hró nevű dűlőben kiosztatott, vagyis hogy a kérdéses ingatlan a f.-esztergályi 128. sz. telekjegyzőkönyvbe a helyszínelés alkalmával tévesen vétetett fel kizárólag a még 1855 augusztus 20-án elhalt V. Pál hagyatéka javára és tévesen történt a tulajdonjognak öröklés czimén az ingatlanra vonatkozólag a nevezettnek gyermekei V. Pál és Anna javára való bekebelezése is. Minthogy azok ellenében, a kik valamely ingatlanhoz való tulajdonjogot az utolsó telekkönyvi jogszerző előtt telekkönyvön kivül megszereztek, a telekkönyvre csak a harmadik jóhiszemű hivatkozhatik sikerrel, ebben a perczben további eldöntés tárgyát az képezi, vájjon felperesek tekinthetők-e jóhiszemű harmadik jogszerzőnek? A V. Pál tanúhoz a felperesek által intézett 5 kérdőpontból nyilván kitűnik, hogy a keresetben körülirt ingatlant V. Páltól, D. Márton,, a felperesek atyja vette meg, továbbá hogy utóbb nevezettet V. Pál tanú a vétel előtt figyelmeztette arra, hogy a kérdéses ingatlan per alatt áll, végül hogy D. Márton a 6089/1889. sz. keresettel folyamatba tett perről már különben is tudomással birt; ugyanazért tekintettel arra, hogy az az adásvevési szerződés, melynek alapján a kereset tárgyát tevő ingatlanra vonatkozó tulajdonjog D. Márton gyermekei javára bekebeleztetett, az 1892 november 26-án kelt, a 6089/1889. sz. keresettel folyamatba tett perben hozott 5203/1892. sz. másodbirósági végzéspedig, melylyel az elsőbiróságnak 4372/1892. sz. Ítélete megsemmisíttetett, a b.-gyarmati királyi törvényszéknél azt megelőzőleg még azon évi június hó 15-én iktattatott, s igy D. Márton arról a végzésről az adásvevési ügylet megkötése előtt tudomást szerezhetett volna; tekintettel továbbá arra, hogy rosszhiszeműségre vall az is, hogy D. Márton csak arról tudhatott, hogy V. Pál elsőbirósági Ítéletet nyert, s ennek az ítéletnek jogerőre emelkedését nem várta be, holott azt is tudta, hogy V. Pál eladó a tőle vásárolt ingatlannak a jelen per tárgyát tevő felerészét birtokába át nem adhatja, tekintettel végül arra, hogy a ki ajándék utján nyer valamely ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot, az ajándékozóval egy személynek tekintendő; felperesek pedig nem is álli-