Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztési. 147 ^alperesnek örökrésze a kérdéses ingatlanokból 1860. évben már kiadatott, felperesek és az eladó közötti rokoni viszonynál fogva pedig nem szenvedhet kétséget az, hogy felpereseknek tudomással kellett birniok arról, hogy eladót az ingatlanok nem illetik meg egészen, s igy a mikor érinek daczára az ingatlanokat egészen adásvevés tárgyává tették, rosszhiszeműen jártak el s az ingatlanokból másodrendű alperesek megillető !/7 részére nézve a tulajdonjog megszerzése rosszhiszemű, a melylyel szemben tehát másodrendű alperes tulajdonjogát érvényesítheti. Ezek szerint felperesek keresete nem lévén jogosult, mig ellenben másodrendű alperes viszonkeresetének jogos alapját bebizonyitván, felpereseket keresetükkel elutasitani, másodrendű alperes viszonkeresetét megitélni kellett. (Curia a másodbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja 1889 június 13-án 555. sz. a.) 405a. Ha a vevő tudomással bírt arról, hogy az eladó ingatlan jutalékát más részére telekkönyvileg nem biztosított, tartási kötelezettség terheli; nem hivatkozhatik arra, hogy az ingatlannal egybekapcsolt, dé telekkönyvileg be nem kebelezett teherért mint harmadik jóhiszemű szerző nem felelős. Curia: S. Márton II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a miatt emelt panaszt, hogy ő jogszabálysértéssel lett a felebbezési bíróság által arra kötelezve, hogy a megjelölt ingatlan értéke erejéig a felperesek részére megítélt tartásdijat fizesse, mert ő felperesekkel a tartásra nézve semminemű jogviszonyban nincs. Ez a panasz nem bir megállható alappal, mert a felebbezési biróság tényállás gyanánt megállapította, hogy II. rendű alperes akkor, a midőn I. rendű alperestől az ingatlan jutalékot megvette, tudomással birt arról, hogy azt a jutalékot felperesek részére tkvileg nem biztosított tartási kötelezettség terheli, ő tehát sikerrel arra nem hivatkozhatik, hogy mint' harmadik jóhiszemű szerző fél, ki a telekkönyvben biztában vette meg az ingatlant, az ezzel egybekapcsolt oly teherért nem felelős, mely a telekkönyvben bekebelezve nincsen. (1903 február 27-én I. G. 558/1902. sz. a.) 405b. Az ingó vagyon pusztán az által, hogy az végrehaj tásilag lefoglaltatott, harmadik jóhiszemű személyekre nézve forgalmon kívüli tárgygyá nem válik, következésképen a végrehajtást szenvedő tényleges uralma alatt hagyott lefoglalt vagyon a foglalás ellenére is kézről kézre adható, és igy kizártnak nem tekinthető az, hogy az ilyen vagyonra harmadik jóhiszemű személyek teljes és korlátlan tulajdonjogot érvényesen szerezhessenek. (Curia mint felülvizsgálati biróság 1898 április 15-én I, G. 40. sz. a.) 406. Azok ellenében, a kik valamely ingatlanhoz való tulajdonjogot az utolsó telekkönyvi jogszerző előtt telekkönyvön kivül megszerezték, a telekkönyvre csak a harmadik jóhiszemű hivatkozhatik sikerrel. A ki ajándék utján nyer valamely ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot, az ajándékozóval egy személynek tekintendő. 10*