Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

140 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. bíróság ítéletéből kitetszőleg meg sem kísérelte, a felebbezési bíróság tehát jogszabályt nem sértett azzal, hogy felperes. igénykeresetének helyt adott. (1898 április 27-én I. G. 955. sz. a.) 388. Minthogy a kinevezett postamestereknek hosszas szolgálatuk elismeréséül is megengedtetett, hogy az általuk birt postaállomást felsőbb jóváhagyás mellett harmadik személyekre átruházhassák, a nélkül hogy az által az ekként átruházott postaállomás örökjoguvá vált volna,, ily körülmények közt az átruházás ténye az örökjogu minőséget még nem igazolhatja, mivel az átruházásnak jóváhagyása a fennállott szabályok értelmében csak a szolgálatnak, nem pedig az átruházás feltételeinek jóváhagyására terjed. Az 1840 május 2-án kelt legfelsőbb elhatározás alapján kibocsátott szabályrendelet 11. §-a szerint örökjogu postaállomásnak csak olyan postaállomás tekinthető, mely ilyen minőségben királyi kiváltságlevéllel adományoztatott s az örökösödési és átruházási jog csakis ezen kiváltságlevél alapján ítélhető meg; a hivatkozott szabályrendeletek pedig az 1867 : XVI. t.-cz. értelmében jelenleg is érvénynyel birnak. (Curia 1881 augusztus 3-án 12994. sz. a.) 389. A birói letétből való kiutalványozás szerzési módot nem képez; ezáltal csupán más tényleges állapot áll be, a nélkül, hogy a jogi állapotban változás történt volna. A birtokos a kiutalványozás után több joggal nem bir, mint annak előtte. (Curia 1881 június 22-én 556. sz. a.) 390. Azon körülmény, hogy valamely ingatlan a per rendén perben nem álló idegen egyéneknek jutott telekkönyvi tulajdonába, nem állhat útjában annak, hogy a peres felek közötti tulajdonjog átruházásának vitás kérdése peres felek között — akár mint úgynevezett praejudicialis kérdés — el ne döntessék. (Curia 3544/95. sz. a.) 391. Az a körülmény, hogy a felperes által alperestől 1890. évi november havában megvett kérdéses ingatlannak alperes az ügylet megkötésekor nem volt tulajdonosa, sőt a per adatai szerint arra az ingatlanra a tulajdonjog harmadik személyek javára van telekkönyvileg bekebelezve, nem zárja ki azt, hogy alperes a kérdéses ingatlanra őt kötelező hatáJylyal ügyletet köthessen, illetve hogy felperes az ügylet teljesítését, jelesül pedig a kérdéses ingatlan tulajdonjogának javára leendő bekebelezésére alkalmas okirat kiállítását alperestől per utján követelhesse, mert azon ingatlan tulajdonjogának az alperes által való megszerzése s ekként a kérdéses ügylet teljesithetése kizárva nincs. Ezek szerint tehát a felperes kereseti kérelme nem tekinthetvén olyan természetűnek, a melyre nézve végrehajtható Ítélet hozható nem lehetne, miután az alsóbiróságok a keresetet egyedül ez alapon utasították el: mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni, a fenforgó kérdést érdemileg megbirálandónak kimondani és az elsőbiróságot az érdemre vonatkozó további eljárásra s Ítélet hozatalára utasítani kellett. (Curia 1896 április 22-én 6081/1895. sz. a.)