Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Kisajátítás. 121 el, mivel egyedül a telekkönyvi hatóság lehet abban a helyzetben,, hogy megbirálhatja, lak a telekkönyvileg érdekeltek és kártalanítási összegre jogosultak. (1888 február 28-án 1201. sz. a.) 344. A kisajátítási összegre nézve bejelentett igények felett hozott határozat ellen felebbezés használható, mely a kézbesítéstől számított 15 nap alatt nyújtandó be. Curia: Az 1868 : I. t.-cz. 25. §-a szerint a kisajátítási összegre nézve bejelentett igények felett hozott határozat ellen a közönséges perrendtartás szerint helyt fogható minden jogorvoslat vehető igénybe: a midőn tehát az 1881 : LIX. t.-cz. a kérdéses határozat elleni jogorvoslatra nézve különlegesen nem intézkedik, annak a felebbvitelről általánosan intézkedő 25. §-a értelmében igénylő kincstár képviselője az 1854/1885 sz. határozat ellen felebbezéssel is élhetett; és miután a felebbezés az 1881 : LIX. t.-cz. 32. §-a szerint, a sommás perut kivételével, a határozat kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt adandó be,, az 1885 július 10-én kézbesített határozat ellen a felebbezés azon hó 22-én törvényes időben nyújtatott be. (1886 márczius 19-én 192. sz. a.) 345. A vasutak és csatornák központi telekkönyvezésével kapcsolatos kisajátítás. Budapesti tábla: Az első bíróság neheztelt végzését megváltoztatja dr. S. ö. t. perfeljegyzési kérelmével elutasítja, mert a kisajátított területrészek bejegyzése és a központi telekkönyvbe átvitele az 1868 : I. t.-cz. 16. §-a, valamint az igazságügyi és közlekedésügyi ministerek által 1869 márczius 8-án kibocsájtott szabályrendelet 24. §-a értelmében a bíróság közbenjöttével teljesített jogcselekmények alapján hivatalból lévén foganatosítandó, a bejegyzés eredeti érvénytelensége alapján indított törlési per nyilvánkönyvi feljegyzésének helye nincs. 1900 január 3-án 8243/1899. (Curia a másodbiróság végzése az abban felhozott indokolás alapján helybenhagy a tik. 1900 április 10-én 1701. sz. a.) 346. Igaz ugyan, hogy a kisajátítást szenvedő részéről támasztható igények rendszerint az 1881." évi XLI. törvényczikkben megszabott eljárás utján érvényesitendők, nem zárható azonban el a kisajátítást szenvedő attól, hogy a mennyiben a kisajátító a jogérvényesen megállapított kisajátítási tervtől eltérve tényleg nagyobb és igy olyan területét is birtokba vesz, melyre a kisajátítási eíjárás ki nem terjesztetett, ennek következtében keletkező követelését a törvény rendes utján érvényesíthesse. Jelen esetben a hitelesített egyéni kimutatás 50. tétele szerint felperesnek a keresetlevélben körülirt ingatlanából 1130 négyszögöl sajátíttatott ki, tényleg azonban a szakértői szemle eredménye szerint elfoglaltatott 2629 négyszögöl; a kisajátítási tervbe fel nem vett többletért tehát felperes ezen az uton követelhet kártalanítást. Alperesugyan azzal védekezik, hogy a többlet elfoglalására építési vállalkozóját meg nem bizta; ez a védekezése azonban figyelembe nem vehető; mert a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítást nyert, de a hitelesített térkép is tanúsítja, hogy a községi marhahajtó ut a vasútépítés