Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Kisajátítás. 113 sére kötelezni, mert a kérdéses ingatlant ő az egri káptalantól haszonbérelvén, a kisajátított területen volt függő termés megsemmisítése által az alperes neki a kereseti követelés összegének megfelelő kárt okozott. A felebbezési biróság Ítéletében megállapított és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §. első bekezdése értelmében itt is irányadóul szolgáló tényállás szerint az nem szenved kétséget, hogy a bödönyháti kérdéses birtokrészt, illetve az alperes által abból kisajátított területet a kisajátítás idejében a felperes haszonbérelte, az alperesnek a kereshetőség tárgyában tett kifogása és az alsófoku bíróságoknak kizárólag e tárgyban hozott határozata folytán tehát elbírálás tárgyát ezúttal az ügy érdemétől el nem választható az a jogkérdés képezi, hogy a felperes mint haszonbérlő a kisajátított területen állítólag volt függő termés megsemmisítése által állítólag szenvedett kára tekintetében bir-e az alperessel szemben kereshetőségi joggal vagy sem ? A kisajátítási összegben nem foglalt függő termés értékének elvesztése vagy csökke"nése által szenvedett kár a kisajátító ellen külön uton nem a földtulajdonos által, hanem kifejezetten a birtokos által követelhető, mint a ki a függő termés megsemmisítése vagy rongálása folytán jogszerű czimen szerzett vagyonában közvetlenül kárt szenvedett, már pedig a haszonbérlő, mint a tulajdonost megillető használati jogának szerződéses engedményese} a haszonbérlet tartama alatt harmadik személyekkel szemben a bérleményen levő függő termésnek nemcsak jogszerű birtokosa, hanem tulajdonosa is lévén, valódiság tekintetében külön igazolható kár követelésére nézve a felhívott törvény 24. §-ának kifejezett rendelkezése értelmében a kisajátító ellen közvetlenül kereseti joggal bir és ezt a jogát az idézett törvény 28. §-ában foglalt rendelkezés nem akadályozza azért, mert a most idézett törvényszakasz szerint a kisajátítóval szemben egyebek között a haszonbérlőnek a haszonbérleti jogviszonyból eredő, tehát magának a haszonbérleti jognak, a bérlemény állagának elvonása vagy csonkítása által bekövetkezett elenyésztéből vagy csonkításából származó igényei vannak rendszerint a kártalanítási összeggel kiegyenlítve, a 28. §-nak most idézett rendelkezése tehát a 24. szakaszban a birtokos személyére nézve megkülönböztetve tett külön intézkedést nem érinti. (1895 márczius 20-án I. G. 2. sz. a.) 325. A függő termésért kártalanítása birtokosnak jár, nem pedig a haszonbérlőnek, ki csak birlaló. Curia: Felperes mint a T. Gyula-féle tamási határbeli birtok volt haszonbérlője az 1868 : LV. t.-cz. 33. §-a alapján kártérítést követelt alperestől azon vetéseiért, melyek az általa haszonbérelt, de a bérlet tartama alatt alperes által a Dráva folyó szabályozása czéljából T. Gyula birtokostól kisajátított földeken 1873. évben a vízszabályozási földmunkálatok folyamatba vétele által megsemmisíttettek. Ezen keresetének helyt adni nem lehet: mert jóllehet az idézett törvényszakasz tartalma szerint >>a kisajátítás alá eső ingatlanon találtató függő termés az ingatlan állagáért járó kártalanítási összeg megállapításánál számításba nem vehető, hanem a függő termésért a birtokost a kisajátító ellen az 1840 : IX. t.-cz. értelmében külön kártérítés illeti«; mindazonáltal tekintve, hogy felperes mint haszonbérlő Grensák : Magyar Döntvénytár. VIII. 8