Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

78 Házassági törvény. 80. §. — Anyagi rész. sitette volna s ezért felperest keresetével elutasítani kérte. A felperes által hiteles másolatban bemutatott bűnügyi iratok szerint a természetelleni fajtalanság büntette miatt az alperes ellen inditott eljárás beszüntettetett ugyan és sem a büntető per eredménye, sem pedig a jelen eljárás során kihallgatott tanuk vallomása alapján elperes ellen a természetelleni fajtalanság bebizonyitottnak nem vehető; azonban a felperesnő által bemutatott, két közhatósági orvos által kiállitott bizonyítvány szerint, a felperesnő nemileg érintetlen, szűz állapotban találtatott s így alperes egyszerű tagadásával szemben, felperesnőnek, az eskü alatt működő szakértő orvosok által közvetlen megvizsgálás alapján kiállitott bizonyítványával támogatott azon állítása, hogy alperes vele soha el nem hált, valónak fogadandó el. A fentebb érintett körülményből pedig a házasság felbontásának nem ugyan az 1894 : XXXI. t.-cz. 76. §-ában, hanem a 80. §-ának a) pontjában körülirt esete kétségtelenül megállapítható. — Temesvári tábla : Az elsőbiróság ítélete, indokai alapján annyival is inkább helybenhagyandó volt, mert alperes maga azt állítja, hogy a házassági tartozás teljesítésére képességgel birt; az a magatartása tehát, hogy nejével, a felperessel, 1892 deczember 26-án történt házasságra lépésétől számítva 1894 november hóig tartott együttélésük ideje alatt nemileg nem közösült, a házasságot végre nem hajtotta, a házassági kötelességnek szándékos és oly súlyos megsértését képezi, a mely miatt a H. T. 80. §-ának a) pontja alapján a házassági kötelék felbontása indokolt. Curia : Helybenhagyja indokaiból és azért, mert a per adataiból kétségtelen, hogy az együttélés tartama alatt alperes terhére oly cselekmények merültek fel, melyek a kölcsönös tisztelet és becsülésnek teljes lefokozását s ebből kifolyólag azt méltán eredményezték, hogy felperesre nézve az életközösség elviselhetetlenné vált. (1898 október 6-án 4134. sz.) 181. Budapesti tábla: Az 1894 : XXXI. t.-cz. 99. §-a értelmében az ágy- és asztaltól különélést elrendelő' ítélet csupán békítési kísérletet képez, és ennélfogva ennek az ítéletnek oly joghatály nem tulajdonitható, mely a bontó ok fenforgása iránt elővélelmet állapitana meg és következményül vonná a házasság felbontását; mert a keresetben felsorolt tények tekintetében a törvényszék helyesen állapította meg, hogy azok bizonyítást nem nyertek, minthogy a birói állandó Ítélkezési gyakorlat folytonosan alkalmazza azt a jogszabályt, hogy a közjogi természetű bontó perekben a beismerés egymagában bizonyítékul nem szolgálhat; az a tény pedig, a melyre felperes keresetét a tárgyalás folyamában kiterjesztette és a mit felperes ugy állított oda, mint a H. T. 80. a) §. pontja alá esőt és olyat, a minek következtében a házassági viszony teljesen feldulatott, hogy t. i. alperes férjét házasságtöréssel vádolja, abból az okból nem fogadható el a megjelölt törvényszakasz alá eső bontó okul, mert a keresettel és azzal a kérelemmel szemben, hogy alperes vétkességéből bontassék fel a házasság, alperes feltételesen, bontás esetére, felperes vétkességét a H. T. 85. §-a alapján és igy a törvény által engedett módon és ennek határai között kérte megállapítani és csupán kérelmének indokolására hozta|fel azokat a tényeket, melyekből felperesnek ez a vétkessége megállapítható volna ; minthogy azonban alperes bontást nem kért, e tények bizonyításának szükségessége fenn sem forgott. (1898 február 8-án 401. sz.)