Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
Osztály. 671 telekkönyvezett ingatlanok a most nevezett által az 1882. évi október hó 31-én kelt H)} I), K) alatti szerződésekkel, még mielőtt azokra néhai T. Zsuzsanna közszerzeményi igényei érvényesittettek volna, a másod-, harmad- és negyedrendű alperes által elidegenittettek s az elidegenített ingatlanok időközben tekintélyes tartozásokkal megterheltettek, a melyeknek törlesztése a másod-, harmad- és negyedrendű alperesek nem is kötelezhetők : felperesnek az általa vagylagosan előterjesztett kereseti kérelemhez képest csakis ahhoz lehet joga, hogy téríttessék meg részére az az érték, a mely az ingatlanoknak egészben történt eladásával tőle mint anyagi örökség elvonatott, vagyis fizessék meg az anyja hagyatékát elidegenített elsőrendű alperes s az összes javakat a H), I), K) alatti szerződések mellett a per adatai szerint ajándékba kapott másod-, harmadés negyedrendű alperesek neki azt az értéket, a melylyel az ő elidegenitett anyai öröksége birt. Ezen érték megállapításánál az elsőbiróság Ítéletétől eltérően, a javaknak nem ez idő szerinti, hanem a néhai T. Zsuzsanna elhalálozása idejében s illetve, minthogy a javak az elsőrendű alperes által 1882. évben idegenittettek el, az ezen évben volt érték szolgálhat zsinórmértékül. (1896 október 5. 3268.) — Curia: Helyesen fejtette ki a másodbiróság Ítéletének vonatkozó indokaiban, hogy a közszerzeményül megállapított ingatlanoknak fele része néhai T. Zsuzsanna hagyatékát képezi; továbbá, hogy ebből a fele vagyonból felperest a törvényes örökösödés rendje szerint !/4 rész illeti; végül, hogy felperes törvényes örökrésze nem természetben, hanem készpénzben adandó ki az alperesek által. A mi azonban a közszerzeménynek s illetve a T. Zuzsanna hagyatékának és ebből a felperes örökrészének készpénzbeli értékét illeti, tekintettel arra, hogy felperest anyja hagyatékának 1/i része természetben illetné meg s ebből folyólag, a mennyiben a természetbeni kiadás az ingatlanoknak II—IV. rendű alperesek által zálogjogokkal történt megterheltetése folytán nem lehetséges, osztályrészének ez időszerinti valóságos értékét követelheti : nem szenved kétséget, hogy az érték kiszámításánál az ingatlanok ez idő szerinti, illetve az 1895. évi becsértéke veendő alapul. (1897 június 22. 643/1896.) 604. Az osztályos egyezség megtámadható, ha az abban résztvevők valamelyike a hagyatéki vagyon jogi természete (ági, szerzeményi vagyon) iránt tévedésben volt. Curia: Az örökhagyók hagyatéki ügyében megtartott hagyatéki tárgyaláskor az öröklésre hivatottak és ezek között a peres felek egyértelmüleg megállapították azt, hogy néhai Sz. J, hagyatéki vagyonában hitvestársi és törvényes örökösödésnek lévén helye, a vagyonnak jogi minősége szerint a szalóczi 112. sz. a. telekjegyzőkönyvben A)l. 1—13. sz. alatt foglalt ingatlanokat, valamint a 4. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan jutalékot, mint ági vagyonz az oldalági rokonok, vagyis az alperesek kapják ; mig a többi vagyont, mint az örökhagyónak szerzeményét, a tartozásokkal terhelten, az örökhagyónak özvegye kapja, illetve miután ez is elhalt, ez a vagyon törvényes oldalági örököseinek, a felpereseknek jusson. Ez az egyezség tehát a törvényben meghatározott örökösödés rendje szerint, a vagyonnak jogi természetére alapítottan létesülvén: az alapon tartottak és tartanak felperesek igényt ahhoz a vagyonhoz,