Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Az örökös hitelezőjének jogállása. 657 továbbá joga van kimutatni, hogy az ügylet, melylyel a. hagyatéki vagyon a hagyatékból elvonatik, ha erre a törvény szerint megkivántató előfeltételek fenforognak, az örökhagyó hitelezőjével szemben hatálytalan, valamint kimutathatja azt is, hogy előle a kielégitési alap koholt hagyatéki terhek szinlelése által vonatott el; de a dolog természete szerint, mindezek a jogkérdések az érdekeltek perbevonása nélkül, miután az itélet azok jogait is érinti, birálat tárgyává sem tehetők ; már pedig jelen esetben az örökhagyó özvegye nem a saját személyében, hanem csak mint a kiskorú örökösök képviselője állván perben, a hagyatéki biróság által neki átadott vagyon jogi minősitése, az átadott vagyonra vonatkozó szerződés jogi hatálya felett Ítélkezni nem lehet és igy a felebbezési biróság nem is volt abban a helyzetben, hogy az örökhagyó tulajdonát képezett s az özvegyének átadott vagyont hagyatéki vagyonnak minősitse, vagy hogy az egyezséget hatálytalannak mondja ki és ennek a vagyonnak erejéig, illetve az abból való kielégités megengedése mellett alpereseket marasztalhassa. A mi felperesnek azt a panaszát illeti, hogy nem engedtetett meg neki a hagyatéki vagyon értékének bizonyítása, az jelentőséggel nem bir, mert bár az nem kétséges, hogy a hagyatéki vagyon értékének megállapítása szempontjából az örökhagyó hitelezője a közbejötte nélkül felvett leltárral szemben a követelése behajtása iránti perben szakértő becsüs utján is kérni jogosítva van a hagyaték értékének megállapítását és jogosítva van a jelzett per során a hagyatéki leltárban fel nem vett vagyont is mint örökséget kimutatni, ha ilyen létezik, mindamellett a felebbezési biróság az ügy eldöntésére lényeges befolyással biró jogszabályt nem sértett, mert felperes csak azokra a javakra kérte a becslés elrendelését, melyek az 1900. 0. 22/11. sz. átadó végzésben foglaltatnak, ezek a vagyonok azonban, mint már fentebb is kiemeltetett, nem az örökösnek, hanem az özvegynek adatván át, és azok értéke erejéig a jelen perben a marasztalás helyet nem foglalhatván, a jelen per kimenetelére egészen közömbös, hogy azok a javak minő értéket képviselnek. Azt a kijelentést pedig, hogy hagyatékot csak az képez, a mi az örökösödési biróság által átadatik, a felebbezési biróság nemcsak hogy nem tette, hanem ellenkezőleg a marasztalást az örökhagyónak oly vagyonát képező követelése erejéig mondotta ki, mely a hagyatékátadó végzésben nem is foglaltatik. (1901 június 12. I. Gr. 211. és 1542/1901. sz.) 579. Midőn az örökhagyó végrendeletileg magának általános örököst jelöl ki, és e mellett hagyományt is rendel, ha már a hagyomány a hagyományosnak bíróilag átadatott, és az örökhagyó hitelezője annak utána lép fel követelésének érvényesítése iránt, a hagyatéki terhek viselése tekintetében a hagyományos ellen csak abban az esetben fordulhat, ha az örököstől az öröklött vagyonból kielégítést nem nyerhet. (G. I. 707/1902. sz.) 580. Az örökhagyó hitelezőjét megilleti az a jog, hogy az örökhagyó után maradt vagyon állagából magából az örökhagyó többi adósságára való tekintet nélkül, kielégíttetést követeljen. (Curia 1900. I. G. 3. sz.) Grecsák: Magyar Döntvénytár. VII. 42