Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrész. 645 átruházót kielégítette. Nem fogadható el ebben az irányban bizonyitékul az illető szerződések szövegében foglalt elismerés, mert ez csakis az illető felek nyilatkozatát képezvén, az öröklésre s különösen a kötelesrészre jogositottal szemben az ellenérték valósága más megfelelő bizonyítékkal mutatandó ki. (1896 január 10-én 9619/1894., 2605/1899.' sz. és •8263/1903. sz.) » 553. Az átruházott vagyon átvételével elvállalt olyan kötelezettség, a mely az átvett vagyon jövedelméből fedezhető ellenértéknek nem tekinthető. a) Szegedi tábla: Alperes kikötményeket is adott az örökhagyónak, minthogy azonban ezek a kikötmények az alperesre átruházott föld jövedelméből bőven kiteltek, azok visszteherkép beszámíthatók nem voltak. .(11883/1897. sz.) Curia helybenhagyta. (6765/1898. sz.) Állandó gyakorlat. b) Curia: A peres felek szülői 2218 kor. értékű vagyonukat életfogytiglani eltartásuk ellenében átruházták az alperesre. A tartásnak alperes részéről való elvállalása vissztehernek nem tekinthető, mert az átruházáskor 79 éves apa az átruházást követő negyedik napon elhalálozott, az anya pedig 75 éves volt, tehát olyan korban, a melyben már az eltartása -csekély összegbe kerülhetett, és mert az átruházók előbb is az átruházott vagyon jövedelméből éltek meg. (1902 február 12-én 2011/1901. sz.) 554. A szülő által gyermekére életjáradék ellenében eszközölt vagyonátruházás rendszerint vissztehernélkülinek tekintendő ugyan, a mennyiben azonban a kikötött életjáradék értéke az átruházott vagyon jövedelmét tetemesen meghaladja, az életjáradék értékének az átruházott vagyon jövedelmét meghaladó része ellenértéknek tekintetik. a) Curia : A fenti bevezetés után : A fenforgó esetben az örökhagyóra az atya részéről életjáradék ellenében átruházott vagyonnak évi jövedelme 34 koronát, az évi életjáradéknak értéke pedig 106 koronát tesz ki, a két érték közötti különbség tehát ellenértéknek volna tekintendő. (3735/1901.) b) Curia : Az az ingatlan, melynek tulajdonát örökhagyó az alperesekre átruházta, az átruházás idejében 863 korona értéket képviselt és évenkint 32 korona tiszta hasznot hozott. A szerződéssel alperesek ellenértékül magukra vállalták az átruházó és gyengeelméjü fia életfogytiglani eltartását és az átruházó eltemettetését. Vagyonátruházásoknál ajándékozás a vagyonátruházó tartásának elvállalása esetén csak akkor forog fenn, ha a tartási költség egészben vagy legalább lényeges részben az átruházott vagyon jövedelméből fedezhető. Jelen esetben az átruházott vagyon tiszta jövedelme a szakértők szerint évenkint 30 koronát tesz ki, nyilvánvaló, hogy ez a jövedelem távolról sem közeliti meg azt az összeget, a mely két egyén eltartására szükséges, hogy tehát a keresetben emiitett szerződés ajándékozási szerződésnek nem tekinthető. Minthogy pedig alperesek az átruházót haláláig, 6% éven át tényleg eltartották, a gyengeelméjü M. J.-t pedig most is tartják, következéskép maguk részéről szerződési kötelezettségüknek megfeleltek : felperes az alperesekre visszterhes szerződéssel átruházott vagyonból kötelesrészt követelni nem jogosult. (1902 január 14-én 1071/1901. sz.) c) Kecskeméti törvényszék : A felperesek által B) alatt csatolt szerződés, melynél fogva Gr. M. örökhagyó alperesekre két követelést 338 frt