Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

642 Törvényes osztályrész. ebből pedig a felperesek jogelődének törvényes osztályrésze (örökhagyónak négy gyermeke lévén) 767 frt 27 kr., tehát kevesebbet tesz ki, mint a mennyit a felperesek jogelőde, illetve ennek jogán a felperesek kaptak. Ha ellenben a III. rendű alperes esküt egyáltalában nem tesz, akkor bizonyítva lesz az, hogy ez az alperes az örökhagyótól 1500 frtot kapott s ez esetben ez az 1500 frt a fentebbi 6138 frt 16 kr.-hoz hozzáadandó lévén, a felperesek jogelődének törvényes osztályrésze e hozzáadás eredménye, vagyis 7638 frt 16 kr., egy nyolczadrészéből vagyis 954 frt 77 kr.-ból áll. Minthogy pedig ez esetben ez a törvényes osztályrész az emiitett 896 frt 50 kr.-ral nincsen fedezve, a különbözetet tevő 58 frt 27 kr.-t s ennek kamatait a II. rendű alperes megadni tartózik. A fizetés tekintetében az I. rendű alperest fizetési kötelezettség azért nem terheli, mert a midőn az örökhagyó ezt az alperest megajánékozta, az örökhagyónak az ajándékozott értéknél nagyobb értékű vagyona maradt vissza, s igy az örökhagyó az I. rendű alperesnek ajándékozott értékkel szabadon rendelkezhetvén, ezzel az ajándékozással leszármazóinak törvényes osztályrészét nem sértette. Ellenben a felperesek jogelődének járó törvényes osztályrész kiegészítésére, a mennyiben ennek az esete beállana, egyedül a II. rendű alperes kötelezendő, mert az ő törvényes Örökrésze csak 1909 frt 54 kr.-t tesz ki, az örökhagyótól pedig 3038 frt 33 kr.-nyi értéket kapott ajándékba s ez az ajándékozás a fentebbiekre való tekintéttel már a törvényes osztályrészre jogosultaknak a sérelmével történt, miután akkor az örökhagyó birtokában már egyáltalában vagyon nem maradt. (1899 szeptember 14. 2051/1899. sz.) Curia : A másodbiróság Ítélete részben megváltoztattatik és a megitélt főeskü le nem tétele vagy 1500 írtnál kisebb összegre letétele esetében felmerülendő marasztalási tőkét és járulékait az I. rendű alperes egynegyed, a II. rendű alperes háromnegyed részben viselni tartoznak. Indokok : Mint a másodbiróság helyesen megállapította, a peres feleknek törvényes örökrésze csak 1909 frt 54 kr.-t teszen ki, I. rendű alperes azonban 2203 ftr 33 kr., II. rendű alperes 3038 frt 33 kr. értéket kapott ajándékba, és miután a többlet erejéig a kötelesrészért felelősséggel tartoznak, annak megfizetésére nevezett alpereseket a kapott többlet arányában együttesen kötelezni kellett. (1900 február 6. 6310/1899. sz. és 3321/1903. sz. a.) A fentebbiekkel ellentétes : 550. Különböző időben tett ajándékozások esetében a kötelesrészért első sorban a legutóbb, azután az ez előtti s igy visszafelé vett sorban további megajándékozott a felelős. Curia : Ezek után csak az a kérdés oldandó meg, hogy illeti-e felpereseket a leltározott ingatlanokból kötelesrész, s ha igen, mely öszszegben ? A kérdéses ingatlanokat átruházta az örökhagyó 1878 deczember 31-én alperesre és pedig ajándékképpen ; mert az apa kikötött tartása, melynek költségeit az átruházott vagyon jövedelmei különben is bőven fedezték, visszterhet jogilag és valósággal nem képezett. Szemben tehát azzal, hogy a kérdéses ingatlanok tiszta értéke az ajándékozáskor 3550 frt volt s az örökhagyó 93 frt 77 kr értéket tevő ingóknál egyéb vagyont hátra nem hagyott: kétségtelen, hogy felperesek az id. törv. szab. 7. és 8. §-ai értelmében követelhetik alperestől mint megajándékozottól kötelesrészük-