Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

628 Törvényes osztályrész. részt és annak kamatát megfizetni ; mert a hagyaték az I. r. alperes részére végrendeleti örökösödés jogczimén az özvegyi haszonélvezeti jog terhével Ítéltetvén meg, az I. r. alperes csak ennek a telekkönyvi bejegyzéssel is biztosittatni rendelt haszonélvezeti jognak a megszűntével léphet a hagyaték birtokába s ennélfogva a hagyatékból kiszolgáltatandó kötelesrész kifizetésére vonatkozólag rá nézve a teljesitési határidő csak az özvegyi jog megszűntével veheti kezdetét. (1903 szeptember 17-én 5679/1902. sz.) Jegyzet: A Curia Ítéletében emiitett özvegyi jog az örökhagyó özvegyének a joga, ez az özvegy azonban e perbe vonva nem volt. A Döntvénytár r. f. XXV. köt 25. sz. alatt közölt jogesetre vonatkozó fejezet szerint, melyet Márkus is 2411. sz. alatt változatlanul közöl, a Curia, mint legfőbb Ítélőszék 6581/1879. sz. Ítélete is hasonló alapon állónak jeleztftik; ez azonban tévedés. L. a Curia ez Ítéletét fentebb 493. sz. a. Az özvegyi jog elsőbbségét a kötelesrészszel szemben sikeresen védi: Zsögöd B.: Tanulmányok. II. köt. 89. 1. és dr. Fodor Ármin: Magy. Magánjog. V. köt. 552. sz.) b) Tényállás: Az örökhagyó Balázs András még életében átruházta a házát egészben és külsőségeinek SU részét egyik gyermekére: Eszterre. A külsőségek fenmaradó 1ji részét az örökhagyó másik gyermeke kk. Lajos örökölte, de az özvegyi joggal terhelten. A kiskorú megsértett kötelesrészének a kiegészítését, az özvegy pedig özvegyi jogának az Eszterre átráházott ingatlanokra kiterjesztését kérte. A Curia álláspontja szerint Eszter az özvegyi tartáshoz s/* részben tartozik hozzájárulni, az özvegyi tartás tehát 1/i részben a kötelesrészt is terheli és ezt megelőzi. A Curia indokolása a következő: Ami az özvegy Balázs Andrásné által követelt özvegyi jogot illeti, a másodbiróság Ítélete helyben volt hagyandó abban a részében, melyben felperes lakás joga, az ez idő szerint már az alperes tulajdonát képező, örökhagyó Balázs András által, alperesre ajándékozás czimén átruházott házra vonatkozólag megállapittatott, mert az özvegynek lakásra és tisztességes tartásra való igényét ezen mértékben tul maga az örökhagyó Balázs András sem korlátozhatta volna, s az a körülmény, hogy néh. Balázs András élők közti jogügylettel a szóban forgó házat alperesre átruházta, a felperes e jogán nem változtat, mert alperes Balázs Andrásnak egyik leszármazó örököse, ki mint ilyen eltűrni köteles azt, hogy felperes azt a jogot, hogy a férje tulajdonát képezett házban lakást és tisztességes tartást nyerjen, az alperesre ingyenesen átszállott ingatlanon gyakorolhassa. Ez képezi alapját annak is, hogy alperes arra köteleztetett, mikép az özvegy Balázs Andrásnét megillető tartáshoz megfelelő arányban hozzájáruljon, mert az a körülmény, hogy a felperes tartására szükséges szakértőileg megállapitott összeg k. k. Balázs Lajos ingatlanának jövedelme által csekély összeg hiján fedezve, és az ingatlanokra nyilván könyvileg biztositva van alperest mint néh. Balázs András öröklésre hivatott, és örökségét meghaladó mérvben részesült leszármazóját a hozzájárulás kötelezettsége alól fel nem menti, és ezt a hozzájárulást a részesülés arányában alperes terhére megállapítani is kellett Az alkalmazott szakértők, a felperes tartására szükséges összeget évi 68 koronában állapították meg, a felperes lakásjogát pedig, illetve annak értékét évi 30 koronára tették; a két összeg együtt, vagyis 98 korona, tehát az a pénzben kifejezett érték, melyet özvegy Balázs Andrásné férje két leszármazójától, vagyis felperes k. k. Balázs Lajostól és alperes Balázs Esztertől igényelhet.