Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

472 Hitbizományi helyettesítés. válogathat akképen, hogy a reá nézve kedvezőket elfogadja, a kedvezőtleneket pedig visszautasítsa, mindazonáltal a végrendeleti örökösöknek ez a korlátozottsága csak addig terjed, a meddig egyes végrendeleti intézkedések érvényesek, mig a végrendeletnek törvénybe ütköző, ekképen önmagukban érvénytelen egyes intézkedései a végrendeleti örökösre nem kötelezők. Ebből következik, hogy a végrendeleti örökös, illetve utóörökös, a ki a reá vonatkozó végrendeleti intézkedést elfogadja, az ő ellenében, illetve az ő terhére tett utóörökös-rendelést, a mennyiben azt törvénynél fogva érvénytelennek tartja, megtámadni • jogosított és azt elfogadni nem tartozik. Hitbizományi helyettesítés akkor forog fenn, mikor a végrendelkező vagyonát vagy annak egy részét valakinek (a kirendelt örökösnek) azzal a korlátozással hagyja, hogy ennek a halála után az öröklött vagyon más valamely harmadik személyre (a helyettesitett örökösre) menjen át. Igaz, hogy hitbizományi helyettesítés esetén a kirendelt örököst mindaddig, mig a helyettesitett örökösnek utóöröklési joga fennáll, az örökség tárgyára nézve csak haszonélvezet illeti, mindazonáltal a között a végrendeleti intézkedés között, mely szerint valakinek csak haszonélvezet, más valakinek a haszonélvezettel terhelt vagyon hagyatik és a hitbizományi helyettesítés közt lényeges különbség van annyiban, a mennyiben az, a kinek csak a haszonélvezet hagyatott, egyedül haszonélvezetet, a kirendelt (közvetlen) örökös pedig, a kinek a végrendelkező hitbizományi helyettesítéssel utóörököst rendelt, az örökség tárgyának a helyettesitett örökös utóöröklési jogával korlátozott tulajdonjogát szerzi meg ; a minek további következménye abban nyilvánul, hogy mig az, a kinek a végrendelkező csak haszonélvezetet hagyott, magának a végrendeletnek alapján tulajdonjogot nem szerezhet, addig a kirendelt örökös a hitbizományilag helyettesitett örökösnek őt megelőző elhalálozása esetén magának a végrendeletnek alapján korlátlan tulajdonjogot szerez, sőt a neki jutott örökségről már a tulajdonjogát korlátozó utóöröklési jog fennállása alatt az utóöröklés be nem következésétől feltételezett joghatálylyal érvényesen rendelkezhetik. A mi azt a kérdést illeti, hogy a végrendelkező mily terjedelemben rendelhet hitbizományi helyettesítéssel utóörököst, s illetve hogy az utóörökös-rendelés mely terjedelemben bir joghatály lyal ? a bírói gyakorlat azt a jogszabályt állapította meg, hogy a végrendelkező az általa kirendelt örökösnek, a kortársak közül, a mennyiben a végrendeletben ezeket egyéL nileg megnevezi, annyi utóörököst rendelhet, a mennyit akar, de ezeknek kimerültével oly utóörököst, a ki nem kortársa, vagyis a végrendelet alkotásakor még nem él, vagy olyat, a ki a végrendelkezőnek esetleg kortársa volna, de a végrendelet szerint csak bizonyos eshetőségektől függő sajátságánál fogva lenne majdan az utóöröklésre hivatva s ezért a végrendeletben egyénileg meg sem nevezhető, nem rendelhet és az ilyen utóörökös-rendelés önmagában érvénytelen. Ezekből kiindulva, minthogy B. Jánosné 1876 október 8-án kelt végrendeletében akként intézkedett, hogy arra az esetre, ha férje B. János elhalna, az összes vagyon B. Károlyra, ennek elhaltával pedig az ingatlan vagyon ifj. B. Vilmosra s ennek elhaltával ifj. B. Vilmosnak legidősebb fiára, vagy ilyennek nem léte esetén B. Keresztélynek a B. nevet viselő legfiatalabb férfi-leszármazójára szálljon : s minthogy a végrendelkezőnek akarata nyilvánvalóan arra irányult,