Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

460 Örökös nevezés. függ, hanem a szerint bírálandó meg, hogy az örökhagyó a részesítettet az örökös jogi helyzetébe kivánta-e juttatni; e tekintetben pedig, a végrendelet értelmében, a kir. Curia is megállapítja az örökhagyónak a végrendeletben kifejezésre jutott azt a szándékát, hogy a felperesek jogelődét, 2t. M.-t. és alperest a részesített vagyonokra nézve örökösévé, felpereseket pedig a Z. M.-nak hagyott vagyonra nézve utóörökösökké kívánta tenni. Megjegyeztetik, hogy a felperes jogelőde és a peresfelek örökösi minőségének megállapítása a végrendelet szerint részesített többi érdekeltek jogállására befolyással nem bir. (1903 évi 6818. sz.) 282. Az örökhagyónak a végrendeletből kitűnő' akaratához képest lehetséges, hogy az, a kit az örökhagyó örökösének nevezett meg, örökösének mégsem tekinthető. Néhai B. Tamásnak végrendeletében foglalt azon kifejezés, hogy »minden vagyonomnak nőm (az alperes) legyen törvényes örököse«, a végrendelet további szövegével, mely szerint, ha az özvegy és a nagykorúságot elért gyermekek össze nem férnek, az özvegy 1/8 telket tartson meg haszonélvezetül, a többit pedig adja át gyermekeinek, határozott ellentétben van, és miután végrendelkező szándéka nem a használt kifejezések, hanem a végrendelet egész tartalma értelmében bírálandó meg; jelen -esetben kétségtelen, hogy örökhagyó nem nejét, hanem gyermekeit kívánta örököseiül tekinteni s alperest csakis azzal akarta megbízni, hogy vagyonát gyermekei nagykorúságáig kezelje, és csakis az özvegyi jog tekintetében kívánt intézkedni az esetre, ha alperes özvegy és gyermekei mint örökösök közt egyenetlenség támadna. (Curia : 6659/1890. sz.) 283. Örökösnek tekintendő nemcsak az, a kinek az örökhagyó vagyonát mint egészet vagy annak hányadát, hanem az is, a kinek vagyona tetemes, jólehet nem hányad szerint meghatározott részét hagyta. a) Curia: Az örökhagyó a hagyatéki terheknek ki által leendő viseléséről nem rendelkezvén, azoknak kifizetése az általános jogszabálynál fogva az örökösöket terheli; örökös azonban nemcsak az, aki a törvényes öröklésre van hivatva, hanem az a végrendeleti kedvezményezett is, aki, ha a végrendeletben nincs is kedvezményezettül megnevezve, az örökhagyó rendelkezése alapján, vagy a kedvezmény értékének a hagyaték értékéhez való arányánál fogva az örökhagyó egyetemes jogutódául jelentkezik. (4992/901. sz.) b) Curia / Kifogást tettek végül felperesek a végrendelet ellen azon az alapon is, hogy a végrendeletben örökös nevezve nincs, mert az egész hagyatéki tömeget hagyományok meritik ki; hogy továbbá az örökhagyóval ágyasságban élt H. Emánuel javára tett végintézkedés ennél az oknál fogva hatálylyal nem bir hat. Az előbbi kifogás figyelembe nem jöhet, mert eltekintve attól, hogy a végrendelet tartalma mi kételyt sem hagy fenn az örökhagyó azon akarata iránt, hogy a hagyatékát képező ház a másodrendű alperest, a háznak holtiglani haszonélvezete s az ingóságok pedig az elsőrendű alperest illessék, a mi által az örökhagyó a most emiitett személyeket összes vagyona örököseivé rendelte; az a kérdés, hogy az ezeknek terhére rendelt hagyományoknak miként szereztetik érvény, a hagyományosokra és nem csak a végrendelet hiánya, avagy annak megdőlte