Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A végrendelet mellékhatározmányai. 443 avagy hogy a feltétel nem teljesíttetett s igy a hagyatékra, végrendeleti örökös hiányában, törvényes öröklésnek van helye. A tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy alperes férjével együtt közösen lakott atyjával és mostoha-anyjával 1884-ig, akkor azonban a fiatalok külön mentek lakni, mert a szülők átadták részükre egynegyed telküket, a miért viszont a fiatalok kötelezték magukat a szülőknek tartás fejében bizonyos gabnamennyiséget kiszolgáltatni, a mit teljesítettek is. Kitűnik továbbá, hogy felperes és neje (az örökhagyó) egybekelésük óta folyton együtt, és pedig 1884 óta alperestől külön laktak s hogy az örökhagyó az alperestől külön gondozásban nem részesült, mert erre nem is volt rászorulva. Minthogy pedig az a tartás, melyet az alperes és férje a felperesnek és nejének (az örökhagyónak) a külön kötött egyezség értelmében kiszolgáltatni köteles volt, nem tekinthető olyan gondozásnak, melyhez az örökség megszerzése feltétlenül kötve volt: s igy az alperes végrendeleti öröklési joga meg nem állapitható. Ennélfogva ki kellett mondani, hogy a hagyatékra végrendeleti öröklésnek helye nincs és hogy annak kizárólagos törvényes örököse, az idézett törvényszabályok 14. §-ához képest, a felperes. (647/1890. sz.) — Curia helybenhagyja. (2946. 1890. sz.) 261. Nem ütközik a közerkölcsiségbe, ha az örökhagyó attól tételezi fel a végrendeleti öröklést, hogy a végrendeletében megnevezett örökösök egymással házasságra lépjenek. E feltétel be nem következése esetében ezek a megnevezett örökösök végrendelet alapján nem örökösödhetnek. Temesvári tábla: Jogszabály az, hogy a végrendeletek intézkedéseinek magyarázatánál és a végrendelkező szándékának elbírálásánál nem a végrendeletben történt egyes intézkedések és az abban használt egyes kifejezések magukban véve, hanem a végrendeletnek összes intézkedései és annak egész tartalma az irányadó ; már pedig a keresethez csatolt végrendelet össztartalmából az állapitható meg, hogy az örökhagyónak kívánsága az volt, hogy a felperes és az elsőrendű alperes, a ki az örökhagyó unokája, házasságra lépjenek egymással és hogy a végrendelet 1. pontjában megjelölt vagyonát csakis ennek a feltételnek teljesítése esetén hagyta a felperesre és az elsőrendű alperesre és a végrendeletnek 3. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy a mennyiben az emiitett peres felek akár a házasság megkötése előtt, akár a már megkötött házasság ideje alatt elhagynák egymást, a megválásra okot szolgáltatott fél, a neki hagyott ingatlanságra igényt nem támaszthat, mely esetben az 1. pontban felsorolt vagyon azon fél javára ítélendő oda, a mely a válásra okot nem szolgáltatott, nem tekinthető másnak, mint hogy a végrendelkező a felperest és az elsőrendű alperest oly anyagi előnyben kívánta részesíteni, a mely által azokat a végrendelet feltételeinek megtartására és teljesítésére rábírni óhajtotta, mivel a teljes cselekvési képessége és eszének szabad használatával biró örökhagyóról fel nem tételezhető az, hogy a végrendelet jelzett feltételeinek — mely egyáltalán nem ütközik a közerkölcsiségbe — az elsőrendű alperes által történt nem teljesítése esetében úgy saját gyermekeit, mint unokáját a vagyonában való örökléstől teljesen kizárni és összes vagyonát hózzá teljesen idegen cselédjének, a felperesnek örökségül hagyni kívánta volna. Minthogy pedig