Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Öröklés az egyházi személyek után. 433 ingók maradtak és özvegyet hagyott hátra maga után, mivel ekkor esetleg a polgári törvénykönyv 796. §-a jöhet alkalmazásba. (1901 október 22. 7642. sz.) 246. Az ünnepélyes fogadalmat tett szerzetesek vagyonában a vérrokonok öröklési joggal nem bírnak. (Curia: 1314/1900. sz.) Az egyházi személyeknek végrendelkezési jogára, valamint a végrendelet nélkül elhalt egyházi személyek után való öröklésre nézve a közönséges magánjogi szabályoktól eltérő külön szabályok állanak fenn, felperes tehát, a fenforgó esetben, a törvényes öröklést szabályozó közönséges jogszabályokra sikerrel nem hivatkozhatik, még azon az alapon sem, hogy örökhagyó a keresetben közelebbről megjelölt ingatlanokat telekkönyvileg a maga nevére vétette fel; mert eltekintve azon kérdéstől, hogy a fennálló jogszabályok értelmében ünnepélyes fogadalmat tett szerzetesek szerezhetnek-e és mennyiben a renddel szemben is, a melyhez tartoznak, hatályos tulajdont, a kérdés e perben a körül forog, hogy az örökhagyó nevére telekkönyvileg felvéve volt, illetőleg az ünnepélyes fogadalom letétele után nevére irt emiitett ingatlan vagyonban és a felperes által megjelölt ingókban illeti-e felperest mint vérrokont' a törvényes öröklési jog % E tekintetben azonban felperes nem bizonyította, hogy az egyházi személyekre nézve fennálló külön szabályok értelmében az ünnepélyes fogadalmat tett és haláláig a rend kötelékében megmaradt szerzetes, tudniillik az örökhagyó után felperes szerint maradt vagyonban a törvényes öröklési jog a vérrokonokat, illetve felperest illetné,, sőt a fennálló egyházjogi szabályokból, a professionak királyi rendeletek által is elismert azon joghatályából, mely szerint a szerzetesek után maradt vagyon azon szerzetre száll, melyhez azok tartoztak, valamint a szerzetrendnek államilag történt befogadásából s ennek folytán a rendi alkotmányoknak ebből folyó állami elismeréséből, ugy nemkülönben az 1715 : LXXI. törvényczikkből, az 1796 június 17-iki 7143. (16023.) sz. kir., az 1836. évi 113. sz. helytartótanácsi stb. rendeletekből, valamint a deczember 29-iki divis. suc. cess. határozatban kifejezést nyert birói gyakorlatból, későbbi tételes hazai törvény hiányában, az volt ez idő szerint is fennálló jogszabályként megállapítandó, hogy a hasonló körülmények közt élt és elhalt szerzetes után maradt vagyon, mint a minők közt V. A. V. élt, a törvényes öröklés közönséges szabályai alá nem esik és a vérrokonokra nem száll, hanem a fennálló külön jogszabályok értelmében, .a különben szerzésképen alperes rendet illeti, ezen szabály alapján pedig, az alsóbirósági Ítéletek helybenhagyásával ki, volt mondandó, hogy felperes V. A. V. után alperes renddel szemben törvényes öröklési igényt nem érvényesíthet (Curia : 1900 november 21. 7122.) Grecsák : Magyar Döntvénytár. VII. 28