Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Özvegyi jog. nem a férj, hanem az ő hibája szolgáltatott okot s az oly nő, a ki férjét ennek hibája miatt volt kénytelen elhagyni, özvegyi jogát rendszerint érvényesítheti ugyan, ha azonban a nő a tényleges elválás alkalmával férjével vagyonbeli követelésére nézve kiegyezett, vagy azokról lemondott, a nélkül, hogy férje halála esetére az özvegyi jogot, mint a házassági viszony következményét, fenntartotta volna, ily esetben a nő a férj halálával özvegyi jogon a férj hagyatékának haszonélvezetét nem követelheti. Nem vitás ugyan, hogy D. Mária felperes és az örökhagyó közt 1885-ben megkötött házasság az örökhagyó halálakor érvényében fennállott, a perhez csatolt iratokból pedig megállapítható, hogy felperes férjét ennek durva bánásmódja és tettleges bántalmazása miatt hagyta el s ekként a tényléges különválásra nem az ő hibája szolgáltatott okot; minthogy azonban D. M. felperes nem is állítja, hogy több mint 12 évi különélésének ideje alatt férje ellen bárminemű vagyoni igényt érvényesitett volna, sőt az általa folyamatba tett házassági válóperben kifejezetten kijelentette, hogy férje ellen semminemű vagyoni igényt nem támaszt s férjének netán bekövetkezendő halála esetére özvegyi jogot sem tartott fenn : őt az özvegyi haszonélvezet iránti keresetével elutasítani kellett. (Curia: 4097/1903. sz.) 203. Az ideiglenes törvényszabályok 16. §-ának az özvegyi jog korlátozására vonatkozó rendelkezése csakis törvényes öröklés, nem egyszersmind végrendeleti öröklés esetében is alkalmazható. Az ideiglenes törvényszabályok 16. §-ának az özvegyjog korlátozására vonatkozó rendelkezése csakis törvényes öröklés, nem egyszersmind végrendeleti öröklés esetében is alkalmazható, mivel végrendelet létében, ugy az öröklés, mint az özvegyi jog tekintetében, annak intézkedései az irányadók s annak a törvényes lakás, tartás és esetleg kiházasitáson túlmenő intézkedését a leszármazók csakis annyiban támadhatják meg eredménynyel, a mennyiben az által kötelesrészükben sérelmet szenvednek. A jelen esetben pedig néhai B. M. érvényes végrendelettel szabályozván ugy özvegyének özvegyjogát, mint leszármazóinak öröklési jogát: ennek ellenére özv. B. M.-né özvegyjogának korlátozására felperesnek (az egyik leszármazónak) joga nincs. (Curia: 3338/1904. sz.) Azonos álláspont: A végrendelettel szemben a leszármazó örökös az özvegyi jog megszoritását csak saját kötelesrésze erejéig követelheti. (5949/1887/sz. határozat közölve fentebb 192. sz. a..) 204. A leszármazó örökös az özvegyi jog korlátozását kérheti, ha arra törvényes alap van; a korlátozás kimondásáig az özvegy az egész hagyatékot jogszerüleg birtokolhatja. Szegedi tgbla; Az a körülmény, hogy a felperes néhai atyja után maradt ingatlan vagyon a leszármazó örökösök részére való átadással egyidejűleg a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával megterheltetett és hogy ezt a hagyatékbirói átadást az illetékes gyámhatóság a felperes akkor még nem önjogu örökös nevében jóváhagyta és hogy ez az átadás jogerőre emelkedett, nem gátolhatja felperest, mint A. András egyik törvényes leszármazó örökösét, abban, hogy az özvegyi jog korlátozását