Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Özvegyi jog. 407 maradhat, ez pedig már az örökhagyó által eszközöltetvén, az özvegy az 1894 : XVI. t.-cz. 81. §-a alapján csupán e jog biztosítását igényelheti; özv. M. A.-né tartozik a törvény rendes utján kimutatni azt, hogy özvegyi jogát szabályozó ez a szerződés érvénytelen, vagy hogy őt a törvény alapján kiterjedtebb haszonélvezet illeti meg, mint a minőt részére a szerződés biztosit. A dolog ilyen állásában; különös tekintettel arra, hogy a hagyatéki értékek fele része a közszerzeményi igény biztosítására tartatván vissza, az örökösöknek csak a másik felerész adatott át, az özvegyi jog mérvének megállapításánál csupán az átadott felerész vétetett tekintetbe és csupán ennek a felerész 4/16-osának haszonélvezete biztosíttatott az özvegy javára saját jogán, 6/i6-rész pedig M. Irma és Imre jogán, az árverésig befolyandó jövedelem tehát az özvegynek e czimen ez arányban adható ki. De a hagyaték ekként átadatván s az özvegyi jog szabályoztatván, nincs semmi akadálya annak, hogy a felerészbőlM. S.-tésG-y.-t megillető 3/i6—3/i6-rész nekik kiadassék. A közszerzemény biztosítására visszatartott másik felerész vitás az özvegy és ellenérdekű M. S. és G-y. közt; minthogy azonban az egyketted rész jövedelmének 4/1(;-része az özvegyet elismerten özvegyi jogczimén, 5/16-része pedig H. Irma és Imre jogán különben is megilletné : a jövedelemnek ez a 10/i6-része özv. M. A.-nénak a közszerzeményi igény Ítéleti eldöntéséig is kiadandó, ellenben a M. S. és Gy.-t illetendett 3/lö—3/X6 rész a jelzett per eldöntéséig letétben visszatartandó, önként értetik, hogy ugy az örökrészek, mint a jövedelem kiadása csupán az elsőbiróság végzésében emiitett s netán ezenfelül kiadott előlegek és egyéb összegek beszámításával és mások szerzett jogainak sérelme nélkül eszközölhető. (Curia: 2288/1904. sz.) 196. Végrendelet létében az özvegyi jog, mint magából a törvényből folyó tartozás terheli a végrendeleti örököst. Az özvegyet özvegyi joga alapján a hagyaték teljes haszonélvezeti joga, de azzal a kötelezettséggel illeti meg, hogy a vagyont jó karban tartani és annak folyó terheit viselni tartozik. Tekintve, hogy az özvegyi jog az id. törv. szab. 16. §-a által e részben fentartott törvények értelmében a férj által birt és hagyott mindazon javakból, melyekben az özvegy nem örökösödik, kiadandó, tehát végrendelet létében a végrendeleti örököst az özvegyi jog mint magából a törvényből folyó tartozás terheli; tekintve továbbá, miszerint az örökhagyó azon intézkedése, mely szerint az özvegynek 200 forint átalányösszeget hagyományozott az 1840 : VIII. t.-cz. 16. §-ának, mely az özvegy részére illendő tartást rendel, meg nem felel: az özvegyi jog élvezetére és mértékére vonatkozóan az elsőbiróság Ítéletének az a rendelkezése hagyatik helyben, hogy az örökhagyó után maradt ingatlanokban az özvegyet a teljes használati, helyesebben haszonélvezeti jog jelen özvegysége tartamára és pedig N. Milonka (az egyik gyermek) nagykorúságáig, illetőleg férjhezmeneteléig egészen, azontúl felerészben azon kötelezettséggel illeti meg, hogy a vagyont jó karban tartani és annak folyó terheit viselni tartozik. (Curia : 1874 június 17. 5076. sz.)