Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

özvegyi jog. élvezeti joga megállapíttatik, s köteles alperes ezen ingatlanokat 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt, felperes birtokába átbocsátani, köteles továbbá alperes ezen ingatlanok elvont hasznai fejében 1900. évi április 28-tól számitva a tényleges átadásig évi 190 K-t felperesnek 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Felperes keresetének ezt meghaladó részével elutasittatik. Indokok : Peres felek közt nem vitás, hogy a vojvodinczi 492. sz. tjkvben felvett ingatlanok néhai M. J. után hagyatékot képeztek, hogy ezen ingatlanok ezen örökhagyó után törvényes örökösödés czimén alperesre szállottak, végül, hogy felperes néhai M. E. törvényes neje volt. Miután pedig az alperes által állított és beigazolást is nyert azon körülmény, hogy felperes férjét elhagyva, éveken keresztül másokkal törvénytelen házasságban élt, felperes özvegyi jogának megszűntét nem vonja maga után, mert hiszen, eltekintve attól, hogy P. M. N., G. N. és S. Gy. tanuk vallomása szerint néhai M. N. is ágyassági viszonyban élt más nővel s igy mindkét házasfélnek vétke kölcsönösen kiegyenlitettnek volna tekintendő — de figyelemmel arra, hogy alperes nem igazolta, miszerint az együttélést felperes tette lehetetlenné, — figyelemmel továbbá arra, hogy bár felperes éveken keresztül élt külön, ennek daczára néhai M. J. a válópert foganatba nem tette és végül, mert a nő özvegyi jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik s az elválás a nő hibájából történik, ezen körülmény pedig alperes által nem is állittatik, ezek alapján nincs ok arra, hogy felperes haszonélvezeti jogától megfosztassék. Felperes özvegyi haszonélvezeti joga tehát megállapítandó s ennek folyományakép alperes a hagyatékot képezett ingatlanok birtokának átbocsátására kötelezendő volt. Néhai M. J. már 1886. évben halálozván el, hagyatéka pedig már 1892. évben adatván át alperesnek, alperes az 1900. április 28-án történt kereset indításáig jóhiszemű birtokos lévén, a kereset indításáig már lejárt elvont haszon megtérítésében marasztalandó nem volt. (1901 május 6. 5645.) — Temesvári tábla : Helybenhagyja. (1901 október 15. 2420.) — Curia : Helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a fenforgó körülményekből meg nem állapitható, hogy felperes férje utáni özvegyi jogára nézve magát érdemetlenné tette volna. (1902 május 6-án 592. sz.) d) Budapesti tábla : Az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 16. §-ával érvényben tartott magyar törvények és a törvényes gyakorlat szerint, a nő özvegyi jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik és az elválás a nőnek hibája miatt történt; de ha a nőt férjét elhagyta, addig őt özvegyi jogától megfosztani nem lehet, a mig őt az egyházi, illetve a világi biróság vétkesnek ki nem mondja. Az a körülmény, a melyet alperesek védelmül felhoztak, hogy a felperes a férjét hűtlenül elhagyta és T. Istvánnál házasságon kivüli viszonyban együtt élt, a felperes az illetékes biróság által válóperben vétkesnek ki nem mondatván, még bebizonyítás esetén sem szolgálna alapul arra, hogy felperes az őt törvényesen megillető özvegyi jogától megfosztassék. — Curia : Helybenhagyja. (1889 november 19. 3674. sz.) e) Kalocsai törvényszék : Felperes részére az özvegy joga néhai férje után megítélendő volt, mert a periratokhoz hivatalból bemellékelt hagyatéki iratokkal, ugy alpereseknek a per során tett beismerésével igazoltatott, hogy felperes néhai F. P.-nek törvényes és haláláig az illetékes biróság