Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Szerzeményi vagyon. 365 hat ismét az apja után a felperesre. Erre vonatkozóan felperes a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt beismerésre nem hivatkozhatik, mert ebben csak annyi mondatik, hogy a hagyatéki ingatlanok az örökhagyónak örökölt vagyonát képezik. . . Curia helybenhagyja, mert a felperes nem nyújtott bizonyítékot a tekintetben, hogy a kereseti ingatlanok másodrendű alperes részére megitélt fele a felperesre ági vagyont képez ; jelesül a hagyatéki iratokban ilyen kifejezett beismerés nem foglaltatik s ilyenül nem tekinthető annak a megemlitése, hogy végrendelet nem létében törvényes öröklésre felperes, volna hivatva, mert ez jogkérdés és ellentétben áll a telekkönyvi állapottal, a mely szerint a hagyatéki ingatlan mint az örökhagyó szülei közös tulajdona helyszineltetett, tehát a másodrendű alperes javára megitélt fele része az örökhagyóra a másodrendű alperessel közös törzsről szállott, ennek ellenében pedig felperes nem bizonyította, hogy ezen fele is az ő törzséről szállott az örökhagyóra és hogy ezen fele rész tévesen helyszineltetett az örökhagyó és a másodrendű alperes közös anyja nevére (3445/1895. sz.) Az ujitott perben a kir. Curia : Ebben az ujitott perben a felperes oly bizonyítékot tartozott volna felhozni, a mely alkalmas oly tényállás megállapítására, hogy a szóban forgó ingatlanrész valóban a közös törzs N. Pera tulajdona volt és hogy-az ennek fia N. Blagaje felesége B. Ilona az örökhagyó és alperes közös anyja nevére tévesen helyszineltetett. A kihallgatott tanuk bizonyították ugyan, hogy a padéi 237. számú tlkjvben felvett összes ingatlanok, tehát az alapperben azokból alperes javára megitélt y2 rész is N. Pera tulajdona volt s ez után szállott örökösödéi czimén N. Blagajere, a tekintetben azonban, hogy a helyszinleléskor ezingatlanok fele részben N. Blagaje felesége nevére, az akkor még életben, volt Blagaje akarata ellenére, tehát tévesen vétetett volna fel, semmi bizonyitékot fel nem hozott. Ezek szerint az alapperben a kir. Curia által hozott itélet indokolásában az Ítéleti rendelkezés alapjául szolgáló tényállás a perben meg nem döntetvén, a perujitási keresetben előterjesztett érdemi kérelemnek hely nem adható. (7111/1898. sz.) Ugyanez az álláspont érvényesült a kir. Curia 4603/1895. sz. ítéletében is. A kir. Curia I. polgári tanácsában utóbbi két évben állandó gyakorlat. 133. A kir. Curia: az örökhagyónak első férje K. István azon ténye által, hogy a (reá felperesekkel közöstörzsről öröklés utján hárult) kereseti ingatlanokat a helyszíneléskor felesége (az örökhagyó) nevére telekkönyveztette, tehát örökhagyó tulajdonába bocsátotta, ezen javakat ági természetüktől megfosztotta, az örökhagyó szerzeményévé válván, felperesek, mint örökhagyóval vérségi összeköttetésben nem álló személyek, ez ingatlanokra igényt nem támaszthatnak. (1888 június 6. 8432. sz. így Curia 9540/1891. sz. a. is.) 134. A hagyatéki vagyon ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnak az örökhagyóhozi viszonyában keresendő, e viszonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, a mi a szüleitől vagy az ágtól kapott vagyon értékét meghaladja. Budapesti tábla : A felperesek (oldalrokonok) öröklési jogát el kellett ismerni azon értékre nézve, melyet örökhagyó szüleitől, illetve az ágtól