Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A kir. kegyelemmel törvényesített gyermekek öröklése. 341 s közöttük K. E. is csak magukévá tették a felperesek atyjának a felperesek törvényesítése iránt táplált, de életében nem érvényesített szándékát, világosan kijelentvén azt, hogy a K. B. után különben reájuk szállandott vagyont felpereseknek átbocsátják, a felpereseket nevezett atyjuk vérszerinti utódainak tekintik és őket, mint ilyeneket, az apjukat megilletett jogok gyakorlására feljogosittatni kérik, ellenben nem jelentették ki egyszersmind azt is, hogy ők a törvényesit-és jogszabályát a felpereseknek már akkor elhalt atyja oldalrokonaira is kiterjeszteni kívánnák. Minthogy ezek szerint felpereseknek törvényes oldalági örökösödési jogát K. E. hagyatékára nézve sem a királyi kegyelemből történt tör vény esitésük, sem pedig a H) alatt csatolt felségfolyamodvány meg nem állapit ja, felpereseket — az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával — keresetükkel elutasítani kellett. (1271/1903. sz.) Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete indokaiból s azért hagyatik helyben, mert nem létezik sem törvény, a HK. I. R. 108. és II. R. 9. czime a most per tárgyává tett kérdésre nem vonatkozván, sem állandó ítélkezési gyakorlat, mely a királyi kegyelem által történt törvényesitésnek, az utólagos házasság által való törvényesitéstől különböző hatályt állapitana meg ; ahhoz pedig szó sem fér, hogy az utólagos házasság által törvényesített gyermekek öröklés tekintetében a törvényes gyermekekkel egyenlő jogokkal birnak s ez a jog kiterjed nemcsak a szülők, hanem ezeknek jogán az oldalrokonok után való öröklésre is. De ha kétség férhetne is az alapon, hogy a királyi kegyelemmel másoknak jogai nem érinthetők, ahhoz, hogy a királyi kegyelem által törvényesített gyermekeket a szülők oldalrokonai után öröklési jog illeti meg, ez a kétség nem vonatkozhatik az után az oldalrokon után való öröklésre, ki a törvényesitésbe beleegyezett, mivel ez az oldalrokon, az addig törvénytelen gyermeknek családi kötelékbe felvételéhez hozzájárulván, házzájárultnak tekintendő ahhoz is, hogy a törvényesített gyermekek szülőik minden, a családi összeköttetésből folyó jogaiknak képviseletére hivatottak legyenek. (8206/1903. sz.) Jegyzet: Ez a határozat a magyar jog és az eddigi birói gyakorlat — hogy többet e részben ezúttal ne emlitsünk lásd a Curia ezt megelőzően közölt 2074/1893. és 2242/888. sz. határozatait — szellemével nyilván ellenkezik. Erre nézve 1. a magy ált. polg. törv. tervezete indokolását I. k., 298—301. lapjain. 95. A házasságtörésből nemzett gyermek a törvényes gyermekkel szemben akkor sem bir öröklési joggal, ha utóbb fejedelmi kegyelem által törvényesíttetett. A fejedelmi kegyelem által törvényesített házasságon kivüli gyermekeknek, az id. törv. szab. által nem érintett örökösödési joga a fennálló bazai törvények, nevezetesen a H. T. K. I. R. 108. czime alapján kifejlett joggyakorlat értelmében, az örökhagyó javaira csak annyiban terjed ki, a mennyiben ennek törvényes gyermekei nincsenek, felperesek az J. a. fejedelmi törvényesitésre, mely az atyjok B. hagyatékában való törvényes öröklés biztosítása végett eszközöltetett ki, alperesek, mint anyjoknak előző törvényes házasságából származott gyermekei, ellenében annál kevésbé hivatkozhatnak, mert ezek anyjok egész hagyatékában, ennek még 1872 május 24-én bekövetkezett halálával törvényeink szerint azon-