Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

244 A szülő és a törvényes gyermek közti jogviszony. csak annyiban terjed ki, a mennyiben ennek törvényes gyermekei nincsenek, felperesek az I. a. fejedelmi törvényesitésre, mely az atyjok B) hagyatékában való törvényes öröklés biztositása végett eszközöltetett ki, alperesek mint anyj oknak előző törvényes házasságából származott gyermekei ellenében annál kevésbé hivatkozhatnak, mert ezek anyj ok egész hagyatékában, ennek még 1872 május 24-én bekövetkezett halálával törvényeink szerint azonnal s kizáróan örökösödvén, szerzett jogaikat a későbben, 1873 április 13-án történt törvényesités többé nem korlátozhatta. Másodsorban felperesek azon minőségben is, mint anyj ok törvénytelen gyermekei, alperesekkel egyenlő törvényes öröklési igényt tartanak anyjuk hagyatékára. Tekintve azonban, hogy az öröklési jog, ez örökhagyó halálának időpontja, a jelen esetben tehát a hazai törvények szerint Ítélendő meg, a törvényt pótló id. szab. 9. §. világos rendelete szerint pedig, az örökhagyónak általában, s igy az anyának is »minden« vagyona, tehát egész hagyatéka kivétel nélkül, törvényes öröklés esetén, a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll, következőleg a netalán életben levő törvényes gyermekek örökjoga, a törvénytelenek öröklését az egész hagyatékra kizárja, és hogy ennek a jelen esetben 1., 2. s 3-ad rendű felperesek ellenében annál inkább helye van, mert sem az ideiglenes szabályok által, sem egyébként mindekkoráig hatályon kivül nem helyezett hazai törvények s joggyakorlat szerint, a törvényes házasságból származott gyermekek jogait, a fennállott házasság tartama alatt házasságon kivül (házasságtörésből) nemzett gyermekeknek, még utólagos házasság általi törvényesítése sem gyöngítheti: ezeknél fogva fennforgó esetben felperesek örökjogát alperesek ellenében, anyjok hagyatékára nézve, nem lehetett megállapítani. Legfőbb ítélőszék a lár. tábla indokolásánál fogva helybenhagyta. (1880 január 20. 11037. sz.) 91. Habár a kiskorú gyermeknek törvényes képviselője az apa, mégis oly esetben, midőn a házasfelek különváltan élnek, s a kiskorú gyermek az anyánál tartózkodik és az által láttatik el, az anya meg nem fosztható attól a jogtól, hogy gyermeke érdekében az apa ellen perrel léphessen fél. Az iránt, hogy a gyermeket a szülők melyike tartsa magánál s a tartás és nevelés költségeit melyikük köteles viselni, a bíróság határoz, a gyámhatóság pedig csak ideiglenesen intézkedik addig, mig a bíróságnak határozata jogerőre emelkedik. (Curia 1900 január 19. I. Gr. 549. sz.) 92. Házasságon kivül nemzett, utóbb nem törvényesített gyermekekre az atya apai hatalma ki nem terjed. (Curia 6813 1874.) 93. Az atyai hatalmat gyakorló atya, az 1877: XX. t.-cz. 15. §-a szerint rendszerinti haszonélvezője kiskorú gyermekei vagyonának, és miután a haszonbérbeadásnak esete a 20. §-ban felsorolt ama esetek közül, melyekben a gyámhatóságnak jóváhagyását kikérni köteles, megemlítve nincs, a gyámhatósági jóváhagyás hiánya a felperesekkel kötött haszonbérleti szerződésnek érvényességét nem érinti. Curia : Az alpereseknek felülvizsgálati kérelmükben felhozott az a panasza, hogy a felebbezési bíróság a felperesekkel, ezek kiskorú gyermekei