Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Az ember. 13 bizonyítani. (1899 június 26.1962. sz. Curia helybenhagyja. 1900 január31. 1090/1899.) 43. Az izraelita anyakönyvek vezetése tárgyában, 1885 november 13-án 1924. sz. alatt kelt miniszteri rendeletnek megfelelő módon vezetett anyakönyv, mint közokirat, teljes bizonyítékot képez a halál nemére is, a mely a halotti kémlet alapján lett abba bevezetve. (Curia 1893 február 8. 1795. 1892.) 44. Az a körülmény, hogy a holttá nyilvánítandó külföldi, a birói illetőség megállapításának kérdésében jelentőséggel nem bir, ha a vagyon, melyre a holttányilvánitást kérő örökösödési igényt tart, Magyarország területén létezik. (1897 január 22. 4630/1896.) 45. A nagyobb csatában való részvétel, a »halálveszélyben való forgása alá sorozható. Curia: Az 1868 : LIV. t.-cz. 533. §. c) pontja alapján holttá nyilvánítható azon egyén, a kiről be van igazolva, hogy nagyobb csatában résztvett és azóta hire veszett. Ha az 523. §. c) pontja : »ha háborúban nehéz sebet kapott«, beigazolva nem volna, ez nem zárja ki azt, hogy a nagyobb csatában való részvétel »a halálveszélyben való forgás« fogalma alá soroltassék. Ily esetben a halálozás napjául a csatát követő nap veendő. (1885 november 11. 41114. sz.) 46. Az 1848/1849. évi szabadságharez tartama alatt eltűnt egyének halálozási napjául 1880. évi január 1-je veendő. Budapesti tábla : Eltűnt T. F. elhalálozása napjául 1880. évi január 1. napja állapittatik meg. Az elhalálozás napjául 1880 január 1. napja azért volt megállapítandó, mert a magyar szabadságharez az 1848/49. éveken keresztül folyt és vége naptári pontossággal meg nem határozható, minek következtében annak befejezéséül 1849. évi deczember 31-ike tekintendő és az 1881 : LIX. t.-cz. 90. §-a értelmében a 30 esztendő elteltét követő nap a most jelzett időtől volt számítandó. (1887 márczius 10. 8161. sz. Curia helybenhagyja. 1887 május 27. 1812. sz.) 47. Ha nem bizonyos az, hogy az elhunyt az év mely napjától tartózkodott ismeretlen helyen, akkor a 30 évi határidő az eltűnési év utolsó napjától számítandó. Curia: A kir. ítélőtábla Ítélete az elhalálozás napjának az 1874. év január l-re való meghatározása mellett, egyebekben az abban felhívott indokokból helybenhagyatik. Mert a felmutatott C) alatti helyhatósági bizonyítvány kelte a felhívott elhunyta napjának meghatározásánál nem lehet irányadó, mert ezen bizonyítvány által csak az tekintetik megállapíthatónak, hogy felhívott tartózkodása 1843 óta ismeretlen, minthogy azonban ezen évben az eltávozás napját a bizonyítvány nem tartalmazza, ez a most mondott év utolsó napján volt megtörténtnek tekintendő, melytől a 30 évet számítva, az elhalálozás napját az 1881 : LIX. t.-cz. 90. §-a értelmében a 30 év leteltét követő napra kellett megjelölni. (1885 június 10. 2139.)