Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
16 A hitbér. kivételes törvény szoros magyarázatu, nem alkalmazható. De hogy a jegyesek közt létrejött jogügyletek érvényességéhez az 1874: XXXV. t.-cz. 54. §-ának hatályba lépte előtt közjegyzői okirat nem kívántatott, világosan kitűnik abból is, hogy ezt csak a később keletkezett 1886: VII. t.-cz. 22. §-ának a) és b) pontja állapitotta meg, mely törvényhozási intézkedésre pedig, ha e megszorítás már az addig fennállott törvényben foglaltatnék, éppen semmi szükség sem lett volna. Igaz, hogy a fennállott Curia mint legfőbb itélőszéknek 1878 január 15-én 12,925/1877. sz. alatt kelt végzésével az A-j. alatti házassági szerződés, mint érvénytelen jogügyletet tartalmazó, nyilvánkönyvi bejegyzésre alkalmatlannak találtatott, a perenkivüli eljárásban keletkezett birói határozatok, illetőleg birói kijelentések azonban itélt dolog erejével nem bírván, ezek által jogában sértett fél a törvény rendes utjának igénybevételétől elzárva nincs, De különben is az A-j. alatti okirat a zálogjog bekebelezés iránti ügyben, mint ez a perhez csatolt ügyiratokból kitűnik, tartalmánál fogva a házassági egybekelés alapján, tehát mint házastársak között kötött házassági szerződés biráltatott meg, a jelen perben pedig mint fentebb előadatott, az bizonyittatott be, hogy az A-j. alatti okiratban foglalt jogügylet jegyesek közt jött létre, ennélfogva a zálogjog bekebelezése iránti ügyben s a jelen perben a tényállás lényegesen különböző s igy az előbb emiitett ügyben hozott határozat a jelen per eldöntésénél irányadó nem lehet. (1892 június 27-én 1291. sz. a.) 188. A lakodalom alkalmával a vőlegény és menyasszony szülői, rokonai és a vendégek ajándékozása folytán összegyűlt pénz mint nászajándék, törvény szerint a menyasszonyt illeti, ha csak a vőlegény és menyasszony azt közös megegyezéssel egymás közt meg nem osztják. Már pedig felperes azt, hogy a kereseti pénzösszeget alperessel ennek beleegyezésével megosztották volna, mivel sem bizonyította, sőt annak ellenkezője a kérdéses állításokból is kitűnik, a mennyiben felperes maga is beismeri, miszerint az itt szóban levő lakodalom alkalmával adakozás utján összegyűlt pénzt sem egészben, sem felerészben birtokába nem vette, hanem alperes atyja vette át, ki azt állítólag felperes és alperes nevére szóló takarékpénztári könyvecskében kezelte, mely utóbbi állítását szintén nem bizonyította. Miután tehát kétségtelen, miszerint a kérdéses összeg a felek közt tényleg megosztva s annak fele része felperes kezeihez valósággal soha átadva nem lett, bár a kihallgatott tanuk igazolják is, hogy a helyi szokás szerint az ily módon összegyűlt pénz a házasfeleket illeti, az vélelmezendő, hogy a lakodalom alkalmával a helyi szokástól eltérőleg, felperes maga is beleegyezett abba, hogy az egész pénzösszeg kizárólag alperesnőt mint menyasszonyát illesse, mit azon körülmény is igazol, hogy felperes jelen követelésével a közte és alperesnő közt folyamatban volt válóperben fel nem lépett, hanem csak akkor állott elő, midőn alperesnő már másodszor férjhez ment. (Budapesti tábla 1883 május 28-án 4808. sz. a. Curia helybenhagyja 1884 márczius 12-én 1168.)
