Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

204 A közszerzemény bizonyitása, elévülése. arról a jogról is lemondottnak tekintendő, melyet az ingatlan felére közszerzemény ezimén érvényesíthetett volna. (Curia 4974/1896. sz. a.) 162. Az özvegyet közszerzeményére nézve a férj hagyatékára vonatkozó megtartási jog illeti meg. Curia: Helybenhagyja indokai alapján s még azért, mert felperesek perirataikban nem vonták kétségbe azt, hogy örökhagyónak a házasságra lépésekor megvolt vagyona a házasság tartama alatt a belsőségen épitett ház értékével gyarapodott; a ház értéke tehát a házasság tartama alatt szerzett vagyonnak tekintendő s annak fele közszerzemény ezimén alperest illeti; mert továbbá felperesek alperest közszerzeményére nézve még a per folyama alatt sem elégitették ki, az özvegy pedig a férje hagyatékához tartozó vagyont az abban fekvő közszerzeményének kielégítéséig birtokából kibocsátani nem tartozik. (1893 november 23-án 7790/1892. sz. a.) 163. A közszerzeményi igény elévülésének kezdőpontja. Curia: A közszerzeményi igény az ; egyik közszerző házastárs halálával, a jelen esetben F. Magdolnának 1860 április 17-ével vált érvényesithetővé, a mennyiben tehát az nem érvényesíttetett, az igény elévülésének F. Magdolna kiskorú örökösei és azok apja D. János közt kellett volna kezdetét venni, minthogy azonban D. Rozália 16 éves korában 1869 november 16-án, D. Erzsébet pedig 18 éves korában 1875 november 16-án mentek férjhez és igy az apai hatalom alól férjhezmenetelükkor kerültek ki, gyermekek és szülők között pedig, mig a szülői hatalom tart, az elévülés kezdetét nem veheti, nyilvánvaló, hogy a keresetileg követelt közszerzeményi igény elévülése csak 1869 november 16-án, illetőleg 1875 november 16-ával vehette kezdetét, 1869 november 16-tól pedig a keresetnek 1901 január 9-én történt beadásáig az elévülésre kellő 32 évi idő el nem telt. (1727/1903. sz. a.) 164. Jegyzet: A fennálló jog szerint a közszerzemény a másikkal szemben vétkes házasfelet is megilleti, és sem kitagadási, sem érdemetlenségi ok a közszerzeményre nincs. — Állandó gyakorlat. IV. A hitbér. (Tervezet 170—174. §.) H. K. I. R. 93. czim: A hitbérek és jegyajándékok fizetésére nézve szükséges megjegyeznünk azt, hogy ámbár a hitbér:' >>dos« (a melyből a »dotalitium« szó ered) és az ajándék meg a jegyajándék egymástól nagyon különböznek, mi mégis a kifejezés összezavarásával a hitbért és ajándékot egybevéve »dotalitiumnak« vagy csakis »dos«nak, azaz hitbérnek mondjuk. S ez nem egyéb, mint a mit a feleségnek szüzessége vesztéseért és elhálásáért a férjnek javaiból adnak.