Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

202 A közszerzeményi igény jogi természete. zeményi vagyont csakis mint idegen vagyont kezelheti és tarthatja birtokában; ahhoz szó sem férhet, hogy a vagyon tulajdonosa a kezelőtől vagyona miségének és mennyiségének, esetleg az erre vonatkozó adatoknak vele közlését jogszerűen követelheti. Igaz ugyan, hogy az, hogy általában van-e és mi a közszerzemény? jogkérdést képez, de e jogkérdés eldöntésére szükséges adatoknak a beszerzése a bizonyitási eljárás körébe tartozván, erre nézve a bizonyításra kötelezett fél a perjogban szabályozott bizonyitási módok bármelyikét, tehát szükség esetében a felfedező esküvel való bizonyitást is igénybe veheti. Már pedig az, hogy az alperes birtokában neje elhalálozása idejében, az ezzel fennállott házasság tartama alatt keletkezett készpénz, értékpapírok és takarékpénztári betétek voltak ? olyan lényeges adat, mely nélkül a közszerzemény misége és mennyisége meghatározható sem volna s ez adatnak bebizonyítása, minthogy arról a dolog természeténél fogva csakis alperesnek lehet biztos tudomása, más módon, mint felfedező esküvel nem is eszközölhető. (1897 június 22-én 2945. sz. a.) A bizonyítás módjára nézve ellenkező : Budapesti tábla: Közszerzeménynek csak az a vagyonérték tekintendő, mely a házasság tartama alatt szereztetvén, a házasfelek által örökölt vagyon értékét túlhaladja és az adósságok törlesztése után fennmaradt. Minthogy pedig felperes azt, hogy néhai K. Gy.-né szül. Z. K. elhalálozásakor ily közszerzemény természetű készpénz vagy ingó érték alperes birtokában létezett volna, valószínűvé sem tette: felperes, alkereseti kérelmének helyt adni és alperes perrendtartás 238. §-a alapján a felfedező eskü letételére kötelezni nem lehetett. Curia helybenhagyja. Felfedező eskünek a perrendtartás 238. §-a értelmében csak okiratok, adósságok és érték felfedezése czéljából lehet helye. De felperes az alkeresetben szövegezett esküvel nem azt akarja bizonyítani, hogy az örökhagyó Z. K. 15,000 forint, illetőleg 7500 forint közösen szerzett készpénzt hagyott valésággal hátra, hanem magát a házasság tartama alatti szerzés tényét, és a közszerzeményi jogot akarja igazolni. — Ez a tény- és jogkérdés pedig nem a fennt idézett §. szerinti eljárás, keretében, hanem csak magában az örökösödési főperben oldható meg. (1889 május 15-én 7341. sz. a. Azonos határozatok a felfedező eskü tekintetében: Legfelsőbb ítélőszék 5228/1878. sz. a.) 158. A közszerzeményi igény nem képez örökösödési igényt. Curia: A hagyatéki ingókra közszerzemény czimén támasztott igény nem örökösödési, hanem oly igényt képez, mely nem öröklési eljárás utján és nem öröklési perrel érvényesithető s ekként ezen igény sem az 1868 : LIV. t.-cz. 587. §-a szerinti perre utasitást nem teszi szükségessé, sem a hagyaték átadását nem akadályozza. (5106/1888. sz. a.) 158/a. Curia: A közszerzeményhez való jog a válóperben is — viszonkeresettel is — érvényesithető. (1955/1901. sz. a.)