Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
188 Közszerzemény. végezte s igy bebizonyítva lett, hogy alperes vagyona a 2-ik házasság •tartama alatt a felperesek által öröklött ingatlannak haszonélvezete által is gyarapodott s az örökhagyónő a kérdéses ingatlanok szerzéséhez egyéni tevékenységével is hozzájárult; alperes azon állítása tehát, hogy örökhagyónő többnyire beteg és munkaképtelen s pazarló asszony volt volna, a felperesek által nyújtott tanubizonyitékok s részben az alperesi tanuk vallomása szerint is valótlannak bizonyult; tekintve, hogy G. J. tanú azt is vallotta, hogy alperes a kérdéses ingatlanokat a 2-ik feleségével együtt megtakarított pénzből szerezte : mindezeknél fogva a kérdéses ingatlanok közszerzeményt képeznek s igy azok fele S. P. örökhagyó hagyatékához tartozik. Ezen hagyatéki vagyon a törvényes örökösödés alapján az örökhagyónak 2 gyermekére egyenlő 1/2 részben szállván, azt a felpereseknek a jelzett czimen és részekben megitélni s ebből folyólag alperest a hagyatéki ingatlanoknak közös birtoklásba való kibocsátására s a mennyiben alperes az ingatlanok valamelyikét időközben elidegenitette volna, a becsértéknek, úgyszintén -az alperesileg nem kifogásolt 50 frt évi szűnt haszonnak megfizetésére kötelezni kellett. Ellenben nem képez közszerzeményi 1 vagyont a leltárilag összeirt ingóság, még pedig azért nem, mert G. J. felperesi tanuk vallomása szerint alperesnek, midőn 2-ik nejével egybekelt, szintén voltak ingóságai. De hogy ezen ingóságok értéke az örökhagyó halála idejében megvolt ingó vagyon értékénél mennyivel volt kisebb, .azt sem Ő, sem más tanuk bizonyítani nem tudták; mert továbbá alperes több tanúval bebizonyította azt, hogy második feleségével történt egybekelése idejében a leltárilag összeirt ingókhoz és gazdasági felszerelésekhez hasonló tárgyakkal birt, ezen bizonyítékokkal szemben tehát a felperesek érdekében állott azt bizonyítani, hogy a 2-ik házasság tartama alatt az ingó vagyon gyarapodott-e s ha igen, mennyivel gyarapodott, lévén csak ily gyarapodás közszerzeménynek tekinthető, ily gyarapodást azonban a felperesek számszerűleg ki nem mutattak; minélfogva a keresetet az ingók tekintetében elutasítani kellett. — Pozsonyi tábla helybenhagyja, mert az elsőbirósági ítélet indokolásában Tielyesen kifejtettek szerint a kereseti ingatlanok azt a vagyontöbbletet képezik, a melylyel az alpereseknek a felperesek anyjával kötött házas.ság előtt volt vagyona a házasság tartama alatt öröklésen kívül szaporodott, ez a vagyonszaporulat pedig közszerzeménynek tekintendő akkor is, ha igaz az, hogy annak megszerzéséhez az alperes részben a korábban volt vagyona jövedelmével is hozzájárult; továbbá, mert a közszerzeményi vagyon felére a felperesek, mint anyjuk leszármazói, az 1840: XIII. t.-cz., illetve az id. törvénykezési szabályok 13., 9. §-a alapján, törvényes igénynyel birnak. (1899. január 12-én 4430.1898. ,sz. a. Curia helybenhagyja.) 125. A közszerzemény törvényes vélelme akkor áll, ha a szerzési okiratból kitűnik vagy bizonyittatik, hogy a vagyon a házasság tartama alatt visszterhes szerződéssel szereztetett; ez esetben azt, hogy a vagyon nem közszerzemény, az ezt állító fél tartozik bizonyítani. (Curia 1903 április 29-én 4946. sz. a.)
