Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

184 Közszerzemény. c) Curia: Alperesek nem is állították, hogy K. P.-nak akkor, mikor a felperessel 1879. április 21-én házasságra lépett, olyan vagyona lett volna, mely a kereseti vagyonátruházás előtt elidegeriitett s a mely ennélfogva a házasság tartama alatt szerzett vagyonból pótlandó lett volna, következésképen nem szenvedhet kétséget, hogy a B) és G) alatt mellékelt tkvi kivonatok tanusitása szerint 1886. február 27-én vett s a szegvári 220. számú tjkvben 224. és a szegvári 2079. sz. tjkvben 2492. hrsz. alatt foglalt ingatlanok a felperessel fennálott házasság alatti szerzeményt képeznek. Igaz ugyan, hogy a házasság alatt közösen szerzett vagyon kezelése a férjet illeti s a felett a közös gazdálkodás folytatása czéljából rendelkezni is jogosult: ámde ez a rendelkezési jog nem terjedhet addig, hogy a férj jogosítva legyen a közösen szerzett vagyont közszerző házastársának beleegyezése nélkül elajándékozni; mert habár a közszerzeményi jog tartalma a házasság megszűnte előtt meg nem határozható s ép azért nem is érvényesíthető, mindamellett a hitvestársnak közszerzeményi joga már a szerzés idejében létezővé válik és azt férje az ő beleegyezése nélkül egyoldalulag meg nem szüntetheti. Ha tehát örökhagyó a közszerzeménynek felperest illető felerészét ennek beleegyezése nélkül elajándékozta, ebbeli rendelkezése annál inkább érvénytelen, mert alperesek rokonsági össze- • köttetésüknél fogva nemcsak a családi viszonyokat ismerték, hanem felperes közszerzeményi jogáról a nyilvánkönyv megtekintéséből is meggyőződhettek. Minthogy azonban alperesek azzal védekeztek, hogy eme vagyonátruházás felperes beleegyezésével történt és e tekintetben a felperest főesküvel kínálták meg, melyet az elfogadott, erre a perdöntő körülményekre a főesküt megítélni és a per kimenetelét e részben annak le, vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A főeskü azonban a fentebbi szövegben volt megítélendő; mert a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyittatott, hogy felperes nagyfokú süketségben szenved; az a körülmény tehát, hogy a szerződés kiállításánál jelen volt-e, jelentőséggel nem bír; különben is ügydöntőül egyedül a felperesnek az átruházásba való beleegyezése tekinthető. (1900. szeptember 13-án 4026. sz. a.) d) Curia: Az ... . 2/4 teleknek az a felerésze, a mely az 1883 márczius 1-én elhalt H. M. tkvi tulajdonát képezte, és a melyre a III. rendű alperes tulajdonjogát az 1882 deczember 12-ikén kelt ajándékozási okirat alapján ezen per folyama alatt bekebeleztette s utóbb 4000 forint vételárban perben nem álló 3-ik személyre átruházott, az örökhagyó által a felperessel fennállott házasság tartama alatt szerez- • tetett, tehát az örökhagyónak olyan vagyona volt, a melyre nézve felperes közszerzeményi igénynyel birt. Ezen igényt az ingatlan értéke erejéig meg nem szüntette az örökhagyónak az a ténye, hogy rövid idővel halála előtt az ingatlan tulajdonjogát ajándék czimén III. rendű alperesre, tehát családtagra — unoka — átruházta, következőleg ez az alperes az ingatlannak az átruházás idejében volt és szakértőileg 2500 frtra becsült értékének fele része, vagyis J250 frt erejéig felperes közszerzeményi igényeiért felel. Minthogy pedig azon vélelem ellenében, hogy a házasság tartama alatt szerzett vagyon közszerzeményt képez, III. rendű alperes olyan