Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Közszerzemény. 181 Semmi törvény által tiltva nincs, hogy a házastársak közszerzeményi jogaikat szabályozzák, tehát közszerzeményi jogukról lemondjanak, s ebbeli joguk, a mennyiben még tényleg nem létező vagyonra vonatkozik, a leszármazóikat megillető köteles rész által sem korlátoltatik, mert köteles rész csak már meglevő vagyon után illetheti a leszármazót. Ennek megfelelően lemondhatott felperesnek anyja az 1880 január 129-én kelt közjegyzői okiratban foglaltakkal közszerzeményi jogairól a jövőre, de azon közszerzeményi vagyonra nézve, a mely a lemondás idejében létezett vagyonállapothoz képest őt közszerzemény czimén illethette, csak annyiban, a mennyiben ez által törvényes leszármazóinak köteles része nem sértetett. Az 5., 6. és B) 6. alatt becsatolt közjegyzői okiratok tartalma kétségtelenné teszi, hogy felperesnek anyja annak ellenében mondott le közszerzeményi jogáról, hogy I. rendű alperes a házasság tartama -alatt szerzett ingatlanokból 25 holdat, és ezen felül 5000 frtot adott a II. rendű alperes részére, a ki felperesnek testvére, tehát közös anyának felperessel egyenjogú leszármazója volt, s hogy I. rendű alperes -első sorban neje, másodsorban a maga részére tartotta fenn a haszonélvezeti jogot ezen vagyonra. Ebből nyilvánvaló, hogy felperes anyjának lemondása csak annyiban tekinthető I. rendű alperes javára ajándékozásnak, a mennyiben a, lemondás idejében a felperes anyját megilletett vagyon nagyobb értékkel bírt, mint a fennebbiek szerint a II. rendű alperes javára átengedett vagyon értéke, s hogy I. rendű alperes felperesnek köteles részéért csak ezen többlet értéke erejéig felel, még pedig annál is inkább, mert felperes keresetében is állitja az ottan emiitett 25 holdra, logy azt a Il-od rendű alperes öröklési igényei kielégítésére kapta, végiratában pedig, hogy Il-od rendű alperes ezen ingatlan és az 5000 forint fejében mondott le az anyja közszerzeménye iránti jogáról. A mi már azt a kérdést illeti, hogy milyen értéket képviselt a közszerzeményi vagyon a lemondás idejében nem vehető figyelembe I. rendű alperesnek az a védelme, hogy a .... tkvi ingatlan -előbb fele részben a neje nevén állott, s hogy ezt ettől 1874. évben megvette, mert nem bizonyitotta, hogy a vételárt nem a házasság tartama alatt szerzett pénzen fizette ki, és hogy a vételárt neje külön saját czéljára forditotta és igy ezen ingatlan ezen vétel daczára is •csak a házasság tartama alatti szerzeménynek, vagyis közszerzeménynek tekinthető. De ezen ingatlanokkal egyenlő tekintet alá esik a Il-od rendű alperesnek az 5. számú okirat szerint átvett 25 hold is, mely a 2. sz. kelte idejében szintén mint a házasság tartama alatti szerzemény létezett. Az összes ingatlanok becsértéke a szakértők véleménye alapján 40845 forintban volt megállapítandó, nem tévén különbséget, hogy felperes válaszában az ingatlanok egy része tekintetében csekélyebb •értéket hozott számitásba, mint a melyet a szakértőileg megállapított vonatkozó összeg képvisel, midőn a szakértői becslés végösszege a válaszban felszámított összértéknél csekélyebb.