Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
158 Hozomány. és felsorolt ingók képezik a később 1894. évi január hó 22-kén elhalt K. Ernőnek hagyatékát, ezekre kéri a felperes, mint a kiskorú atyja, íelmenő törvényes öröklési jogát megállapitani, a hagyatékban szintén örökösül jelentkező anyai nagyszülők S. Bertalan és neje ellen. Felperes, annak kiemelésével, hogy a kiskorú hagyatékát képező készpénzt és a többi ingókat csakis üzletének megmentése czéljából, kényszer hatása alatt ajándékozta fiának; mert nejének hozományát az üzlet felemésztette, felmenő öröklési jogot vitat; ezzel szemben az alperesek a hagyaték ági minőségére fektetik hasonlag felmenő törvényes öröklési igényöket. A kir. törvényszék a K. Ernő után maradt hagyatékban az alperesektől származó ági jelleget ismervén fel, az öröklésre [hivatottaknak az alpereseket találta; ugyanazért a kereset elutasításával a felmenő törvényes öröklési jogot az alperesek részére állapitotta meg. A hagyatéki és' árvaszéki iratokból ugyanis azt látta, hogy K. Jakabné hagyatékában a felperes beismerte, hogy neje az alperesektől 2000 frtos hozományt hozott hozzá, hogy azt üzletébe befektette, hogy •ő kiskorú fiának örökségét nem kivánja eltulajdonitani, és bár a fent hivatkozott jegyzőkönyvben ezt a kifejezést használja, hogy ajándékképen adja az 500 frtot fiának, de ugy az ő nyilatkozataiból, mint a hozott árvaszéki határozatokból kitűnik, hogy kiskorú fiának anyai öröksége, az átvett és a bolti áruk lefoglalásával biztositott hozomány fejében terjesztette be az 500 frtot. Minthogy pedig az átengedett 500 írt annak az értéknek jogi természetét vette magára, a mely helyette adatott, minthogy továbbá felperes maga sem tagadja, hogy a hozomány, a mely helyett az 500 frtot átengedte, az alperesekről szállott az örökhagyóra; minthogy ezek szerint a K. Ernő hagyatéka az alperesektől származott ági vagyont képez; minthogy a fentebb nevezett ingók a K. Jakabné hagyatékából szállottak az örökhagyóra és, az iratokból kitetszőleg, kétségen kivül hozományt képezett; ezen okokból mondotta ki a kir. törvényszék, hogy a kérdéses hagyatéki vagyonban az öröklési jog az alpereseket és nem a felpereseket illeti meg. (1896 június 30-án 5607. sz. a.) — Kassai tábla helybenhagyja. {1897 november 2-án 2848. sz. a.) Curia helybenhagyja a felhivott indokoknál fogva és azért, mert felperes felebbezésében nyiltan beismeri, hogy neje S. Borbála 2000 frtot vitt hozzá szülőitől, az alperesektől, s az a hozomány neki nemcsak átadatott, hanem üzletébe be is ruháztatott; ezzel a beismeréssel szemben pedig, tekintettel arra, hogy a kérdéses üzlet néhai S. Borbála hagyatékáról felvett és felperes által kifogás nélkül aláirt leltár szerint a nevezettnek halálakor fennállott és az abban talált áruczikkek becsértéke 820 forint, vagyis a per tárgyát tevő vagyonértéket meghaladó összegű volt, felperesnek az a kifogása, hogy 2000 forintért vásárolt áruczikkek eladásából befolyt összeg a közös háztartásra fordittatott, s a kérdéses hozomány még neje S. Borbála életében elfogyott, nem vehető figyelembe, miután a háztartás költségeit fedezni első sorban a férj tartozik és szerzeménynek csak az a vagyon tekinthető, a mely az ági vagyonértékének levonása után fenmarad. (1897 szeptember 24-én 819. sz. a.)
