Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

156 Hozomány. adónak elismert szerződés szabályozván, felperes kereseti igényének jogossága is, nem a hozományra vonatkozó általános törvényes intézkedések alapján, melyek ezektől eltérő egyezkedés megengedhetőségét ki nem zárják, hanem az A) alatti szerződés alapján birálandó el. Az A) alatti házassági szerződés 4. pontja elsőrendű alperes nejének hozományára vonatkozólag következő rendelkezést tartalmaz: »Arra az esetre, ha a menyasszony Aloisia (t. i. felperes anyja s elsőrendű alperes neje) örökösök hátrahagyása nélkül előbb halna el, mint a vőlegény Áron (t. i. elsőrendű alperes), akkor az 1000 frt készpénzhozomány a vőlegény Áronnak maradjon örökségül.« Ez a szerződési intézkedés más szavakkal kifejezve, azt tartalmazza, hogy az 1000 frt készpénzbeli hozományt elsőrendű alperes csak akkor tartja meg, ha neje örökösök hátrahagyása nélkül halna meg előbb, mig ha neje örökösöket hagyott, azoknak a hozományi összeget kiadni tartozik. Ez az utóbbi eset tényleg beállott; mert elsőrendű alperes beismeri, hogy nejének örököse maradt, még pedig elsőrendű alperessel nemzett egyedüli gyermeke, felperes, kinek a hozományi összeget az A) alatt szerződésben elvállalt kötelezettségnél fogva kiadni köteles. És mivel az A) alatti szerződés nem tartalmaz oly korlátozást, hogy elsőrendű alperes a hozományt csak akkor tartozik kiadni, ha azt el nem költötte s ha az természetben vagy berüházásképen megvan, nem birhat sulylyal az az ellenvetése, hogy a hozományt a háztartási szükségletek, betegeskedő nejének gyógyítási s temetési költségei s felperesnek neveltetésével járó kiadások felemésztették. Különben is, elsőrendű alperes sem azt, hogy neje betegeskedett s orvoslásban részesült, nem bizonyította, sem ezeknek és a temetésre fordított költségeknek összegét elő nem adta; valódiságát, s felmerültét nem igazolta. A mi pedig felperes neveltetési költségeit illeti, e részben védekezése ellentmondó; mert mig elleniratában azt állit ja, hogy szegénysége miatt gyermekét nagyszülői neveltették, addig viszonválaszában azt vitatja, hogy felperes neveltetése a hozományi vagyon terhére és elszámolás mellett történt. Ily ellentétes védekezés tekintetbe nem vehető. Végül kiemelendő az is, hogy nejének gyógyítása, eltemettetése és gyermekének neveltetése iránti kötelezettség, mint férjet és atyát elsőrendű alperest is terheltess e kiadásait a hozományi tőke terhére csak akkor számithatná fel, ha kimutatná, hogy a kérdéses kiadások oly nagyok voltak, hogy azokat elsőrendű alperes vagyonának, keresményének s a hozományi tőkének jövedelme nem fedezte, s hogy e miatt a tőkevagyont kellett megtámadnia. (1894 január 5-én 199/1893. sz. a.) Curia helybenhagyta. b) Curia: Alperes ki nem mutatta, hogy vagyontalansága miatt lett volna kénytelen a hozományt nejének gyógyítási költségeire fordítani, ennek kimutatása nélkül pedig a hozomány, a férjet mint családfőt terhelő gyógyítási költségek fedezésére nem fordítható. (4628. 1890. sz. a.) c) Curia: Ha bizonyította volna is alperes azt, hogy a 200 frt készpénzhozományt a neje betegségére költötte el, még az esetben is felpereseknek ezen hozományi vagyont kiadni tartozik, mert nejét betegségében a szükséges gyógykezelésben és ápolásban részesíteni köte-