Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 95. §. 69 197. Hamis okirat készítése mellett felvett pénz jogtalan eltulajdonítása a magánokirathamisitás és sikkasztás eszmei halmazatát képezi. Vádlott beismeréséből s részben a 8. sz. alatti átvételi jegyen látható aláirás alapján bizonyitva van, hogy a D. A., valamint Madame L. B. czég névaláírását az átvételi jegyekre a vádlott hamisan irta, s ekként a gazdája által kezeire adott 8 frt 50 kr. értékű vatta, s ugyancsak 3 frt 50 kr. értékű vatta árával gazdájának a hamisitott jegyek bemutatásával számolt be, minthogy pedig vádlott eme két rendbeli cselekménye az értékre való tekintettel a B. T. K. 401. §-ába ütköző s a 402. §. szerint minősülő és büntetendő magánokirathamisitás vétségének tényálladékát. teljesen kimeríti s minthogy a magánokirathamisitás vétsége pénzbüntetéssel is büntetendő a szabadságvesztés büntetésen felül s igy a sikkasztás vétségénél súlyosabban büntetendő törvényszegés, ennélfogva, tekintettel a B. T. K. 95. §-ának rendelkezésére, a körülirt két rendbeli sikkasztás vétsége helyett két rendbeli okirathamisitás vétségében kellett a vádlottat bűnösül kimondani. (Curia 2336. sz. 1900 ápr. 9.) 198. Valamely ingó vagy ingatlan dolognak, habár ugyanazon eladó által és az előbbi szerződés fennállása alatt a vevő, illetőleg a tulajdonos beleegyezése nélkül eszközölt ismételt eladása és azon dolognak uj vevő részére való átadása magában véve nem állapit meg büntetendő cselekményt s különösen nem állapítja meg a büntetendő csalás tényálladékát. Ingatlan dolognak a fenn körülirt módon való jogtalan ismételt eladása és azon dolog tulajdoni jogának a későbbi vevő nevére telekkönyvi bekebeleztetése, a mennyiben az előforduló esetben a B. T. K. 379. §-ában meghatározott csalás valamennyi ismérve és igy egyrészről a jogtalan kárositási, másrészről pedig a jogtalan nyerészkedési szándék megvalósulva lennének: a csalással együtt, illetőleg ezzel eszmei bűnhalmazatban a B. T. K. 400. §-ában meghatározott büntettet is megállapítja, a miből a B. T. K. 95. §-ának rendelkezése alapján önként következik, hogy ezen esetben a büntetés meghatározásánál nem mindig a B. T. K. 383. §-ának, hanem az esethez képest a 400. §-a második bekezdésének határozata követendő. 21. sz. curiai döntvény. (L. jelen munka I. k. 362. 1.) 199. Hamis kötvény bekebelezése a B. T. K. 400. és 401. §-ába ütköző eszmei halmazatot állapit meg. Az elsőfokú biróság Ítéletében kifejtett indokoknál fogva bebizonyitottnak veendő, hogy vádlott a panasz tárgyát képező 1894. évi január 25-ről keltezett két rendbeli adás-vevési szerződést meghamisitotta és azok alapján tulajdonjogának A. és J. testvérei egyenkint 100 írtnál többet érő birtokilletményeire való bekebelezést a rakaczai 211. sz. telekjegyzőkönyvben jogellenesen kieszközölte. Ezen ténykedése magában íoglalja mind a B. T. K. 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás, mind a 400. §. második bekezdésében meghatározott közokirathamisitás bűntetteinek alkotó elemeit, nevezetesen az előbbit azért is, mert a meghamisított okmánynak érvényesítése is a B. T. K. 401. §-a tényálladékához tartozik. Minthogy ezek szerint vádlott ellenében a köz- és magánokirathamisitás bűntetteinek a B. T. K. 95. §-ának körülirt eszmei halmazata iorog fenn, azt is ki kellett mondani. Azt nem akadályozza az, hogy a