Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)
64 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 95. §. megállapításánál elfogadtatott a másodfokú bíróság álláspontja, hogy vádlottat csak egy cselekmény térbeli, még pedig annál inkább, mert a lövés félremenetele jelen esetben a beszámításnál jelentőséggel nem birván. ugy veendő, mintha a vádlott fegyveréből jött összes löveg B.-t találta volna. Fenforog tehát eszmei bűnhalmazat, még pedig, tekintve, hogy vádlottat ölési szándék vezérelte, a gyilkosság és gyilkosság kísérletének halmazata, mely azonban külön minősítés és beszámítás alapját ép oly kevéssé képezheti, mintha egy ember több lövéssel öletik meg, vagy a halálos sértésen kivül még más súlyos testi sértés is ejtetett rajta. (6979. sz. 1884 október 10.) 185. Aberratio esetén eszmei halmazat állapíttatott meg ölés kísérlete és lövés általi kihágás között, midőn a másra irányzott lövés egy véletlenül belépő harmadik személyt talált. (Curia 2555. sz. 1881.) 186. Lövöldözés, miközben ölés kísérlete történt, nem esik külön a K. B. T. K. 115. §-a alá. A K. B. T. K. 115. §-a alá eső közegészség és testi épség elleni kihágás alól vádlottat felmenteni kellett, mert a B. T. K. 95. §-a értelmében, ha egy cselekmény a büntető törvénynek több rendeletét sérti, az egy büntetendő cselekményt és pedig azt képezi, melyre a legsúlyosabb büntetés vagy büntetési nem van megállapítva és e szerint a B. T. K. 96. §-á alá vonható bűnhalmazat a jelen esetben fenn nem forog. (Cnria 8352. sz. 1883 november 8.) Eszmei halmazat állapíttatott meg a következő esetekben (betűrendben az,egyes esetekben a büntetés alapjául felvett súlyosabb delictum neve szerint rendezve). A B. T. K. különös részében az egyes büntetendő cselekményeknél azok az esetek vannak felvéve, melyekben a halmazat nem állapíttatott meg, ugy hogy a következőkben csak az eszmei halmazat esetei fordulnak elő. 187. Családi állás elleni bűntett és közokirathamisitás eszmei halmazata forog fenn, ha vádlott a gyermeket más családba felveszi és ezt az anyakönyvben is feltüntetteti. Kétségtelen ugyan, hogy özv. K. M.-né vádlott az által, hogy a koldus-szülőktől származott és a görög-keleti vallás szertartása szerint már megkeresztelt T. E. kis leányt, -•ijabb megkereszteltetés által a K. J. családjába vétette fel, annak nem hátrányát czélozta, hanem ellenkezőleg, a gyermek családi állásának előnyösebb megváltoztatására, törekedett ; de mivel a B. T. K. 254. §-a nem tesz megkülönböztetést a tekintetben, hogy a gyermek családi állása annak előnyére avagy hátrányára váítoztattatott-e meg, s a fenforgó esetben a remélt erkölcsi előny elérése végett özv. K. M.-né közreműködött arra is, hogy a cselekmény tárgyát képező, a vallási és családi állás nyilvántartására hivatott anyakönyvbe mint közokiratba, valótlan tények vezettessenek be, vádlott ezen cselekménye már magában véve is büntetendő jogsértést képez, habár a jelén esetben, kapcsolatban a súlyosabban büntetendő családi állás elleni büntettél a B. T. K. 95. §-a értelmében csak mint eszmei bűnhalmazat jöhet beszámítás alá. (Curia 156. sz. 1894 deczember 21.)